Magyar múlt - Magyar jövő

Előszó

A magyarság a Kárpát-medencében 1100 esztendővel ezelőtt alapított államot, ezredév óta Magyarország Európa keresztény királysága (1945-ig), ám egyre több történeti adat és érv szól amellett, hogy magyarul beszélő népcsoportok megtelepültek itt már sokkal előbb is. Számolnunk kell azzal, hogy a hunok hatalmas birodalmában is ott voltak eleink, majd az avarok uralma idején jelentősebb lélekszámban települtek be magyar nyelvű őseink. Nyilvánvalóan súlyos oka volt annak, hogy Álmos fia, Árpád nagyfejedelem hadinépének, szinte a szablyáját sem kellett kivonnia, amikor birtokukba vették a Duna-Tisza-Maros-Körös-Dráva-Száva-Vág és a Garam partjait. Nem véletlen továbbá az sem, hogy a keleti lovas népek, a szkíta időktől kezdődően nyugat felé csakis a Kárpát-medencét vallották magukénak, eddig jöttek a szkítának nevezett népek, a szarmaták, a hunok, az avarok és a magyarok is. Ma már tarthatatlan az a szobatudósi nézet, hogy ennek az volt az oka, hogy a Kárpát-medence a nagy eurázsiai sztyeppe-övezet szerves része, ahol még "normadizálni" lehetett. A történelmi Magyarország földjén soha, egyetlen lovas nép sem normadizált, nem terelgette az állatait egyik vidékről a messzi másikra, hanem megtelepült és a XIX. század végéig (a szomorú kivándorlások kezdetéig) el nem hagyta ősi jussát, a magyar földet. Nyilván azért jöttek eddig, mert ez a tájat rokon és testvérnépeik lakták.
Jogos tehát a Magyar Múlt örökségének tekinteni mindazt, amit a szkíta fajú népek megteremtettek, majd tovább adtak nemzedékről-nemzedékre a hun és avar kor nemzetiségeinek, családjainak.
Ezekből az ősi motívumkincsekből láthatunk egy sorozatot a kapubálványokon és a 21 faragott oszlopom. Vissza