Magyar művelődéstörténet

Előszó

Mielőtt nyomon követnők a magyar nép kultúrájának fejlődését vándorlása során,* majd hazájában való megtelepedésének hosszú századaiban, elöljáróban nem szükségtelen a Kárpát-medencében előttünk élt népek műveltségének rövid vázát nyújtanunk. A teljességre nem törekszünk. Nem beszélünk az emberi lét első nyomait, a kb. félmillió éves vértesszőlősi embert követő hosszú évezredek egymást váltó, különböző kultúráiról, majd az első, név szerint is ismert népekről. Történeti áttekintésünket ott kezdjük, amikor az emberi kultúra addigi folyammenti központjaitól távol esett Kárpát-medence lakói bekapcsolódhattak a klasszikus kultúra áramkörébe.
Hazánk földjén a civilizáció kora az i.u. 1. századdal köszönt be. A már korábban a római impérium gazdasági vonzáskörébe tartozó Dunántúl katonai megszállására i. e. 9-ben indulnak meg a sasos légiók, hogy a Dunánál jól védhető, természetes határt biztosítsanak a birodalom számára. Így alakul ki a vaskori kultúra magas fokára eljutott őslakosság, a kelta, illyr és a keveredésükből való eraviszkusz törzsek szálláshelyein. Pannónia (i.u. 9.-i.u. 433), mint az Eúfrátesztől Hispániáig s Észak-Afrikától Britanniáig és Germániáig terjedő, óriási ókori birodalom nem jelentéktelen szerepet betöltő provinciája. A Kárpát-medence keleti szegletében, Erdélyben is kikerül a rómaiaknak - hasonlóképpen katonai okokból, a Balkánon át Itáliából Görögországba vezető szárazföldi utat és a pontusi kereskedővárosokat veszélyeztető a keltákkal azonos műveltségi szinten álló dákok leigázásával - egy másik provinciát, Daciát /107-271/ megalapítaniok. A két provincia között, az Alföldön szarmata jazigok élnek: fékentartásukra a Duna bal partján is létesül római katonai támaszpont /pl. Contraaquincum az Erzsébet-híd mai pesti hídfőjének helyén./ Vissza