Magyar múzsa

Fülszöveg

"Nem irodalomtörténetet akarnak jelezni ezek a versek: az én poézisem útját a fölötte járó csillagokkal." Lírai életművéből válogatta a költő ezt az antológiát. Tematikus válogatás a Magyar Múzsa, irodalmi és művészi élmények versbe sűrűdött nyoma, s az időrend helyett a katalógus: a versek az írók, művészek neve betűrendjében sorjáznak. Az eszköztelen egyszerűség, Bárdosi Németh lírájának alapvonása, ezekben a versekben kiegészül az irodalmi vagy műélmény színével és ízével. Mégsem mondhatjuk, hogy ihletőösztönzőnek kellett a tárgy, ami lehetett személyes találkozás egy poéta-társsal, bensőséges kapcsolat egy műtárggyal; nem egyszer csak hangulat, de máskor ismétlődik és gondolati reflexióvá mélyül, ám mindig autentikus. Poétai érzékenység remeg az irodalmi vagy műélmény vonzásterében. Nem egybefüggő pályaszakasz szülte ezeket a verseket, hanem a pálya egy-egy véletlen helyzete, vagy az életrajzból is kiolvasható tartós kapcsolatból lobbantanak föld pillanatot, eszmét, de a pillanatnak részese Bárdosi Németh is, s az is ő, aki az eszmét reflektálja. A maga formájából akkor se fordul ki, ha olyan karakterisztikus hatás éri, amilyen Berzsenyié tud lenni. A "fázékony lelkű magyart", a niklai ég alatti mezei szorgalom estéjét, a magányos virrasztást képzeli maga elé Bárdosi Németh; a pillanatot, midőn a szent Poézis hallgat, s hideg a hold Nikla egén. - Két önarckép zárja a Magyar Múzsa Pantheonját. Az Önarckép című szonettben olvashatjuk: "Az én hősöm nem a világot, magát akarja maga ellen megszervezni a szeretetben." Vissza