Magyar népi díszítőművészet

Előszó

E könyv célja az, hogy a hagyományos magyar népi díszítőművészet legszebb remekein és mai népi művészeink legsikerültebb alkotásain keresztül áttekintést adjon az utolsó másfél évszázad magyar népi díszítőművészetéről.
Teljességre e kötet természetesen nem tarthat igényt - egyrészt az anyag gazdagsága, másrészt a feltárás hiányosságai akadályozzák ebben, - de végigvezeti az olvasót a magyar népművészet főbb ágain. A népi díszítőművészet a dolgozó nép legszélesebb tömegeinek művészete, parasztoknak és pásztoroknak, falusi és mezővárosi kézműveseknek munkája, akik elsősorban a parasztság számára és a paraszti ízlésnek megfelelően dolgoztak. Könyvünkben először a cserépedények művészetét tárgyaljuk, amelynek mesterei fazekasok, iparosemberek. A faragás művészete hazánkban elsősorban a pásztorok művészete volt, ezért "pásztorművészet" címszó alatt szólunk a fafaragásról, valamint a szaru, csont megmunkálásáról. A fa megmunkálásának, festésének művészete volt a népi bútorkészítés is, ennek készítői főleg iparosok, asztalosmesterek voltak. A szó legszorosabb értelmében paraszti alkotás a textilművészet nagyobb része: a hímzés és szőttesmunka, amelyet a magyar parasztasszonyok, leányok keze és művészi érzéke teremtett meg. (Kivétel a szűcs- és szűrhímzés, amely mesteremberek munkája volt.) Ehhez kapcsolódva bemutatjuk a paraszti viseleteket is, mert bizonyos értelemben ezek is a paraszti ízlés és hagyomány kifejezői. Vissza