Magyar nőírók

Előszó

A magyar nőírók alkotásai szerves részét alkotják nemzeti irodalmunknak. Könyvemet nem azzal a szándékkal írtam, hogy irodalmunk egységét megbontsam, kiszakítva belőle nőíróinkat. A tárgyalás során mindig igyekszem feltüntetni és éreztetni azt a nagy és egységes egészet, amelynek összefüggéseibe a magyar nőirodalom beleilleszkedik. Ezzel az eljárással azt hiszem sikerült a fejlődés gondolatainak nőirodalmunk alakulásában is meglevő érvényét kimutatnom és így az elvi alapokra támaszkodó tudományosság szándékát megőriznem.
Ezen túl azonban gyakorlati cél is vezetett. A magyar nőírók munkásságáról Faylné Hentaller Mariska könyve (A magyar írónőkről, 2. kiad. 18989) óta nem jelent meg összefoglaló ismertetés, pedig az azóta eltelt félszázad alatt ugyancsak jelentősen megnövekedett irodalmunk női munkásainak száma és éppen ez a korszak volt az, amelyben nőíróink a legértékesebbet alkották. Legkiválóbb képviselőiket jelentőségüknek megfelelően bővebben méltatom, hiszen az irodalmat kedvelő közönség érdeklődése elsősorban feléjük irányul. Az anyagot nem kívántam filológiai teljességgel és aprólékossággal kimeríteni, de viszont arra törekedtem, hogy egyetlen számottevő nőírót se mellőzzek előadásomban. Könyvembe átdolgozva beleolvasztottam néhány korábbi, magyar nőírókról megjelent tanulmányomat. Az értékelésben esztétikai és fejlődéstörténeti szempontok vezettek. A női lélek műalkotó tehetségének kérdését a történeti tárgyalás elé illesztett külön fejezetben tárgyalom. Vissza