Magyar Nyelv 1985. december

Előszó

Részlet a könyvből:

"Középiskolai magyar nyelv- és irodalomoktatásunk történetének első korszaka (1790 - 1861)
Élete végén II. József visszavonta hírhedt nyelvrendeletét, majd halála után II. Lipót 1790. április 7-i intézkedésével (amelyet a Helytartótanács április 20-i dátummal 13.027. szám alatt tett közzé) újra a latint nyilvánította a középiskolák oktatási nyelvévé a kalapos király által bevezetett német helyett. A gimnázium - amely ekkor öt osztályos volt - alsó három osztályában az oktatás segédnyelve e rendelkezés szerint is a tanulók többségének anyanyelve. Ahol tehát a tanulók többsége magyar, ott ez a segédnyelv, ,,amelyet Őfelsége az egész birodalomban el akar terjeszteni". A rendelkezés szerint ugyanis az uralkodó azt kívánja, hogy a magyar nyelvet, amelynek kiemelkedő szerepe van Magyarországon, ,,különleges figyelemben részesítsék; művelésére és terjesztésére pedig, főként olyan helyeken, ahol most több nyelv van használatban, gondot fordítsanak". Korábban, az 1777-i Ratio Educationis szerint kötelező tantárgy volt a gimnáziumokban a német nyelv (nem szerepelt viszont kötelező tárgyként a magyar nyelv, jóllehet az 1777-et megelőző évtizedekben már határozott kezdeményezések történtek e téren jelesebb hazai iskoláinkban). Az 1777-i Ratio Educationis is természetesnek tartotta az alsó osztályokban a segédnyelvek használatát (a korábbi századok iskolai gyakorlatának megfelelően), ezek egyikeként szerepeltette a többi hazai nemzetiségi nyelv között a magyart is. Az 1790-i királyi rendelkezés az első hivatalos állami intézkedés, amely Magyarország középfokú iskoláiban - joggal és indokoltan - különleges, kiemelt szerepet tulajdonított a magyar nyelvnek." Vissza