Magyar Nyelvőr 2001. január-március

Előszó

Figyelembe véve azt a tényt, hogy az adott nyelvközösség minden tagja képes kommunikálni, kifejezni magát egy adott nyelven, azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a nyelvhasználó olyan belső tudással rendelkezik, amely lehetővé teszi, hogy ne csak képezze, hanem értse is a mások által létrehozott és továbbított közléseket. A szóban forgó tudás nem okvetlenül tudatosul minden nyelvhasználóban, azaz nem kell mindenkinek értelmezni azt. Azt a belső tudást a nyelvről, amelynek alapján képesek vagyunk létrehozni és érteni, értelmezni a nekünk továbbított nyelvi közléseket, nyelvi implicit tudásnak fogjuk nevezni. A nyelvi implicit tudást meg kell különböztetnünk az explicit tudástól, amely az implicit tudásról az ítéleteinkben megfogalmazott tudást jelenti. Az explicit tudás nem más, mint a magunk és a mások nyelvi viselkedésének megfigyeléséből eredő tudás. Az implicit tudás a tudatunkban elrejtett tudás, tehát közvetlenül nem figyelhető meg, azaz közvetlenül nem adott. Közvetlenül csak az implicit tudásnak a szubsztanciális megnyilvánulásait figyelhetjük meg, azaz a beszélt és írott megnyilatkozásokat, szövegeket.
A nyelvi szöveg azért jöhet létre, mert alkotója nyelvi implicit tudással rendelkezik. Feltételezhetjük, hogy ez a tudás olyan kódolási mechanizmusra vonatkozik, amely egyrészt egy szabályrendszert tartalmaz, amelynek segítségével, programjával összhangban megfelelő grafémikus és artikulémikus szekvenciákat generál saját ábécéjéből, és azokat hozzárendeli a konceptualizált mentális információkhoz, a szimbólumok (osztályok, kategóriák) létrehozásának, valamint összevonásának (inklúziójának), azaz általánosításának, hierarchizálásának, az alacsonyabb szintű komponensekből történő absztraktabb mentális objektumok képzésének a folyamatában. Ezeknek a műveleteknek az eredményeképpen létrejön az ember belső, nem lineáris információs struktúrája. Más oldalról nézve: a nyelv funkcionálását olyan transzformációs szabályok jellemzik, amelyek átalakítják a belső információs univerzum nem lineáris struktúráját (mélystruktúra) a vizuális (grafikus), valamint az auditív (fonikus) aktuális jelek lineáris struktúrájává a reprezentációs, azaz a felszíni síkon. Vissza