Magyar nyelvű filozófiai kézíratok a Széchényi Könyvtárban

Előszó

A magyar tudomány régi tartozása a hazai filozófia történelmének megírása. Erdélyi János közel száz esztendős műve óta nincsen összefoglaló feldolgozás. De nem is lehetne, mert a szintézist szükségképen megelőző részletkutatások is igen gyéren akadnak. Még nagyobb hiányát érezzük a magyarországi filozófiai irodalom egyszerű számbavételének, hogy legalább külsőre áttekinthessük tudományunk hazai múltját. Pedig az a néhány pillantás is, amelyet a magyar filozófiatörténelem úttörői vetettek a homályos századokba, arról győz meg bennünket, hogy ha nem is volt igazi nagy, önálló, rendszeralkotó bölcselőnk az utolsó időkig, a filozófia sohasem volt idegen ezen a tájon, általános európai áramkörébe a magyar elme is mindig bekapcsolódott. Még azt sem mondhatjuk, hogy mindig elmaradva, megkésve követte az egyetemes áramlatokat, sőt nem egyszer az elsők közt voltak magyar bölcselők, akik felismerték az új felfedezések jelentőségét, voltak esetek, amikor azoknak külföldön is jelentékeny zászlóvivő harcosai lettek. Így megdől az a régi babona, hogy a filozófiai magatartás a magyar szellemtől idegen. S ebben a vonatkozásban nemcsak arról van szó, hogy mindig voltak magyar férfiak, akik a lét nagy elméleti kérdéseire irányították kutató szemüket, ahelyett, hogy - amint a babona tartja - magyar emberhez illően csak az élet gyakorlati dolgaiban forgolódtak volna, hanem arról is, hogy a bölcselet iránti érdeklődés széles körben élt a művelt rétegekben, sőt voltak időszakok, amikor - hogy azt mondjuk - divatban volt a filozófia.
Az itt bemutatandó anyag jelentősége főként abban rejlik, hogy a magyar filozófiai közvélemény körére és irányaira nézve ad felvilágosítást. Bizonyos, hogy valami eddig ismeretlen kiváló magyar bölcselőt nem fogunk felfedezni e kéziratok lapjain. Az anyag legnagyobb részben azt mutatja, mi érdekelte a magyar közvéleményt a filozófia kérdései közül s mennyire. S mutatja azt is, kik voltak ezek a szó legnemesebb értelmében vett műkedvelők. Ma a közvélemény tükre a sajtó és az olcsó irodalom. Arra az időre nézve, amikor mindez nem volt, a kiadatlan, sőt kiadásra nem is szánt kéziratok adnak felvilágosítást... Vissza