Előszó
Megint jubilálhatnánk: huszonötödik kötetét adjuk ezzel az olvasó kezébe a Magyar Nyomdászok Évkönyvének. Huszonöt kötet sorakozik előttünk a könyves polcon, mutatva azt a haladást is egyszersmind,...
Tovább
Előszó
Megint jubilálhatnánk: huszonötödik kötetét adjuk ezzel az olvasó kezébe a Magyar Nyomdászok Évkönyvének. Huszonöt kötet sorakozik előttünk a könyves polcon, mutatva azt a haladást is egyszersmind, amelyet a szakbeli ismeretek ápolása, fejlesztése útján negyedszázad alatt elértünk. Valósággal grafikonja ez az egymás mellé állított huszonöt kötet a Könyvnyomdászok Szakköre emelkedésének is: mentől jobban erősödött, nagyobbodott a Szakkör, annál fokozottabb mértékben szebbült és bővült az Évkönyvünk is. A negyedszázad előtti kicsiny zsebkönyv helyett ime, most már tekintélyes díszkönyvet adhatunk a magyar nyomdászok kezébe, olyat, amelynek megjelenését kiváncsi érdeklődéssel várják a külföld legjelesebb könyvnyomtatói és grafikusai is.
Tehát haladtunk. Kétségtelenül nagyot haladtunk, mindannak ellenére, hogy egész a legújabb időkig pusztán a magunk erejére voltunk utalva, s még a magunk véreiből is fitymálva nézték munkánkat meg iparkodásunkat sokan. Más kérdés az, hogy vajjon mindenkoron helyes irányban haladtunk-e, és hogy vajjon egyik-másik tekintetben nem maradtunk-e meg a huszonöt év előtti elmaradottságunkban. Erre a két kérdésre kellene megfelelnünk.
A könyvnyomtatás csak félig-meddig számítható az iparok sorába. Sok tekintetben művészi és tudományos foglalkozás az. Művészi, mert hiszen már a legfő eszköze, a betű maga is művészi termék, s ennek a betűnek az alkalmazása százszoros kapcsolatba hozza a nyomdász munkálkodását a művészettel. Tudományos is, amennyiben a nyomdász tolmácsa, ólomtípusokba átültetője az író, a tudós gondolatainak, ami pedig bizonyos megértést, átérzést kell hogy föltételezzen. A nyomdásznak tehát egyrészt iparművészi készültségének, másrészt irodalmi műveltségének kellene lennie.
Mondanunk sem kell, hogy ettől az ideális állapottól még messze vagyunk. Sőt a nyomdászat fejlesztésére legelső sorban hivatott nyomdafőnökök és művezetők sorában is csak nagy elvétve találhatjuk meg a két szükségességnek egyik-másikát.
Vissza