Magyar-olasz és olasz-magyar szótár I.

Előszó

Irodalmunkban régen érezhető volt egy a gyakorlati igényeknek megfelelő olasz-magyar és magyar-olasz kéziszótár hiánya. Az eddig használt zsebszótárak a gyakorlati élet legelemibb követelményeinek sem igen tudtak megfelelni; a Körösi Sándor szerkesztésében megjelenő nagyszótár pedig, amely az 1912-ben megjelent első, olasz-magyar rész után itélve idegen nyelvű nagyszótáraink legjelesebbjei közé fog tartozni, mint az irodalmi nyelvet lehetőleg teljesen kimerítő és így - mondhatnók - abszolút irodalmi becsűnek készülő mű a gyakorlatiasságnak az irodalmi értéket korlátozó követelményeihez nem alkalmazkodhatott. Ezért vállalkoztunk e műnek megszerkesztésére, mely az eddig képviselt két véglet között a középúton haladva a gyakorlati életben használt szókincsnek és szólásoknak lehetőleg nagy tömegét mérsékelt terjedelemben adja a t. közönség rendelkezésére. Kitűzött célunkból következik, hogy az anyagnak, főleg a szakkifejezéseknek megválasztásában nagy takarékossággal kellett eljárnunk, nehogy a mű terjedelmének túlságos megnövesztése révén annak gyakorlati értékét leszállítsuk. De hisszük, hogy így is bő útbaigazítással fog a mű szolgálni mindazoknak, kik tanácsért hozzá fordulnak. Ajánljuk a művet a m. t. közönség szíves jóindulatába és egyuttal nem mulaszthatjuk el annak a kijelentését, hogy a műre vonatkozó minden komoly észrevételt hálás köszönettel fogadunk és igyekezni fogunk egy esetleg szükségessé váló második kiadásban értékesíteni. Fiume 1914, november havában Vissza