Magyar parasztkonyha

Előszó

Tisztelt Olvasóim!
Különleges szakácskönyvet tartanak most a kezükben; az igazi magyar parasztkonyha receptjeit találják meg benne. Máris hallom a furcsálló megjegyzéseket: minek nekünk a hizlaló, egészségtelen és korszerűtlen ételekről akárcsak olvasni? Hát még megenni! A kérdés jogos. Azonban megnyugtathatom Önöket, hogy e könyvben szereplő ételek mindegyike a magyar paraszti ételek hagyományos ízvilágának megtartása mellett megfelel az egészséges táplálkozás követelményeinek. Mi több, sok olyan étel receptje szerepel benne, amelyet eleink gyakran fogyasztottak - anélkül, hogy tudták volna, mennyire egészséges. Ezeknek egy része azonban feledésbe merült, vissza kellene csempésznünk asztalunkra. Szerencsére sokan belátják, hogy csak azért, mert valami régi, még nem feltétlenül rossz! Egyre többen választják az egészséges, vegyszermentes termelésből származó alapanyagokat, az elfeledett gabonákat és ételeket. A parasztételek hagyományos ízeinek megtartása mellett a fölös kalóriákat kellett csökkenteni. E receptek között sertészsír helyett minimális mennyiségű olajjal készült ételek kaptak helyet. A magyar konyhára oly jellemző füstölt ízt nem száműzhettem a fogásokból, de a füstölt szalonna mennyiségét a lehető legkevesebbre (negyedannyira) sikerült csökkentenem. Kiderült, hogy az étel íze pontosan olyan, mintha az eredeti mennyiséggel készült volna. Persze bizonyára találnak majd egy-két kalóriadúsabb fogást, de nem muszáj megfőzni, elég, ha csak elolvassák. És nem dől össze a világ, ha két-három havonta egyszer megfőznek egy igazán finom, de kissé „vastagabb" ételt. Élvezzék hát a paraszti konyha markáns-fűszeres ízeit lelkiismeret-furdalás nélkül! Egyék jó étvággyal a finom étkeket, és közben gondoljanak nagy- és ükanyáinkra, akiknek mindent maguknak kellett előállítani, hiszen nem voltak sem kész, sem félkész ételek, nem volt gyári tészta, lekvár és befőtt, zöldségkonzerv, mélyhűtött sütemény, rétestészta, hogy csak a leggyakoribb élelmiszereket említsem.
Frank Júlia Vissza