Magyar Szemle 1932. junius

Előszó

Részlet a könyvből:

A MAGYAR ŐSVALLÁS
ÚJ SZEMPONTOK ÉS ÚJ EREDMÉNYEK
A MAGYAROK pogány hitvilágáról mindenki úgy tudja, hogy nagyon töredékes roncsokban maradt reánk mindaz, amit még onnan származottnak tekinthetünk. ennek a felfogásnak ugyan ellent látszanak mondani Ipolyi Arnold (1854) és Kandra Kabos (1897) e tárgyú terjedelmes munkái, ahol bőséges anyagot talál az érdeklődő; de tagadhatatlan, hogy elmélyedve azok olvasásába, akár laikus, akár kutató szakember az illető, valami nyugtalanító benyomást nem tud elfojtani magában. misem nyugtatja meg affelől, vajjon hitelesek-e mindezek a részben tetszetős, részben érthetetlen adalékok? mindaz fel van bennük u. i. sorolva, ami régi feljegyzéseinkben, mai népéletünkben, a rokon népek szokásai és hagyományai között olyan természetű, hogy mai eszmevilágunktól elütt és furcsa, különös benyomást kelt. Felfogásuk bizonyára az lehetett, hogy ami ide, a mi világunkba nem tartozik, annak bizonyosan ott az ősi vallásban kellett gyökereznie. Hogy a közbeeső ezer év mi mindent máshonnan vetett útunkba, hány idegen vonást, szokáselemet ültetett itt el, mi mindent hoztak haza messzi idegenből a mi világot járt vándor mesterlegényeink, a zsoldosokként külföldön hányt-vetett katonáink, az egyetemeket járó és cserélgető diákok, fogadalmas búcsúsok s nem utolsó sorban a teherszállító szekeres parasztok, arra a mi régebbi mitológusaink kevés ügyet vetettek. Vissza