Magyar Szemle 1937. november

Előszó

Részlet a kötetből:

A NEMZETISEGÍ KÉRDÉS TERÜLETI MEGOLDASAI

Középeurópa területi rendjét a nemzetiségi ellentétek forgatták fel a világháború utolsó periódusában. Az elégedetlen nemzetiségi csoportok vezetői s azok a távoli nagyhatalmak is, melyek győzelmes erejükkel az új status quo létrejöttét támogatták, a nemzetiségi együttélés terén egészségesebb és kiegyensúlyozottabb viszonyok teremtését tűzték ki célul maguk elé. Legalábbis erre mutattak a világháborút megelőző nemzetiségi harcok programmjai, a háború alatti propaganda és ígérgetések, az összeomlás idején hozott nemzetiségi deklarációk, egyezmények, határozatok s a békeszerződéseket megelőzőleg kötött ú. n. kisebbségi szerződések.
A tényleges fejlődés más irányt vett. Ennek jellemzésére elegendő megemlíteni, hogy a ma kisebbségi sorsban élő nemzetiségek a hajdani nemzetiségi programmok végrehajtását követelik, sőt olyan törvényeknek velük szemben való alkalmazását, melyeket régen a ma hatalomra került nemzetiségek elnyomóknak bélyegeztek, de amelyek a mai rendelkezéseknél messze emberségesebbek voltak; jellemző továbbá, hogy a nemzetiségi deklarációk és egyezmények mindenikét megtagadták szerzőik, mihelyt hatalomra jutottak; a kisebbségi szerződések pedig köztudomásúlag írott malaszt maradtak.
Az Európát megrázó nagy háború tehát Közép-Európában, ahol a legnagyobb átalakulásokat hozta, a terület legégetőbb bajának orvoslása terén semmiféle hasznos eredménnyel nem járt. Bizonyos, hogy a nemzetiségi béke szempontjából a világháború utáni állapot hátralépést jelent. Egy közvetett hasznot még sem lehet el nem ismerni. A hirtelen szerepcsere meghozta egyrészt a hatalomból kínos szolgaságba jutott népeknél a nagyobb belátást és megértést, másrészt levizsgáztatta a hatalom új tulajdonosait, akik szabadjukra engedve képteleneknek mutatkoztak az általuk annyit hangoztatott és követelt nemzetiségi szabadságot és a békés együttélést megteremteni. A két tanulságból önként adódik az egyetlen kiút: a kompromisszum. Egyes csoportok önmaguk erejéből a többi öntudatos és életerős csoport és azok érdekei ellen nem tudnak fejlődésképes, egészséges viszonyokat teremteni; ki kell egyezni s fel kell építeni az egyenlő jogok és közös érdekek alapján az erők és hatalom új hierarchiáját, melyben minden csoport megkapja méltányos helyét, és szerepét szabadon gyakorolva illeszkedhetik bele az életműködésükben egymásrautalt népcsoportok szervezetébe. Vissza