Magyar Szemle 1938. június

Előszó

Részlet a kötetből:

AZ EUCHARISZTIKUS KONGRESSZUS TANULSÁGAI

Május utolsó hetében zajlottak le Budapesten a harmincnegyedik nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus ünnepségei. Ez a Kongresszus sem mértékben, sem eszmei tartalmában nem maradt mögötte elődeinek. A Kongresszus előkészítése a maga nemében tökéletes volt; hatalmas, az egész világgal összeköttetést tartó gépezet bonyolította le a propagandát, a zarándokgyüjtést; itthon pedig irodalom, sajtó, rádió együttműködött a Kongresszus szervezőbizottságával és a Kongresszust felhasználta a modern tömeglelkipásztorkodás nagyszerű kifejlesztésére. Ha a Kongresszusnak semmi más hatása nem lenne, mint az, amit a magyar katolicizmus lelki megújhodása terén nyújtott, akkor is megérte a rája fordított munkát és áldozatot.
A Kongresszust mindenki a maga szemmértékével értékeli. Hogy az állam, a kormány, a főváros hathatósan támogatta ezt a kifejezetten katolikus ünnepet, annak indító oka nyilvánvalóan az, hogy a nemzetközi Kongresszusnak - nemzeti jelentőségét felismerte.
Bár a Kongresszus elvből kizárt minden kifejezetten magyar propagandát és ezt az elvet a Kongresszus összes megnyilatkozásai, beszédei következetesen megtartották, a Kongresszus mégis elérte azt, hogy a meghirdetésétől megtartásáig, másfél éven át a külföldi sajtó, beleértve az óceánon túlit is, jóformán napról napra foglalkozott vele és ismertette hazánkat, népünket, egyházi, vallási életünket. Magán a kongresszuson pedig elfogult és elfogulatlan szemlélőnek egyaránt beszélt rólunk az öreg Duna, melynek partján egyedül a magyar tudott ezeréves államot alkotni; ős Budavára, melynek felmentése az európai keresztény kultúra megmentését jelentette; a főváros szépsége, nagysága hirdette a magyar élniakarást. Vissza