Magyar Szemle 1997. március

Előszó

A pártokra szakadást előmozdítja a különböző vérmérséklet, az eltérő egyéni adottság, a különböző fokú és irányú műveltség. Országonként és koronként más-más szempont lép előtérbe. A foglalkozási ág is bizonyos szerepet kap és iparos-, kisgazda-, földműves- vagy munkáspár is képződik; de az ilyen párt sincs egyrészt tisztán foglakozási alapon felépítve, másrészt programjában nem a külön érdekek szokták az egyedüli szerepet játszani. Azt tapasztaljuk, hogy az egyeseknek az állam céljára, berendezésére, bel- és külpolitikájára vonatkozó állásfoglalása a foglalkozásuktól független. A tisztán érdekképviseleti alapon felépített országgyűlésen az egyes csoportok inkább az ő különleges gazdasági szempontjaikat érvényesítenék, a közérdek és közjó szempontja könnyen háttérbe szorulna. Az állam nemcsak gazdasági hatalom, és nem lehet egyedüli feladata a gazdasági és szociális kérdés megoldása. Az állam erkölcsi lény, számtalan tényezőből tevődik össze, a nemzedékekben fejlődik, esetleg elkorcsosul. A nemzetegyéniséget a foglalkozási csoportokon felülemelkedő, magasabb szempont, a nemzeti érdekek azonossága táplálja.
A népképviseleti rendszerek az érdekképviseleti rendszerrel szemben kétségtelenül lehetnek és vannak is hátrányai. Az egyén, az ő foglalkozási csoportjából kiszakítva, sok értékes erkölcsi tulajdonságát veszti; a népképviseleti rendszer a kalandor politikusok érvényesülését és a demagógiát lehetővé teszi, az erős pártfegyelem pedig valóságos kinevezési rendszert fejleszthet. Az érdekképviselet - a pártszervezettel ellentétben - organikus felépítés; az egyes társadalmi csoportok ne nyert számarányuk, hanem nemzeti jelentőségük és értékük arányában foglaljanak helyet a törvényhozásban. (A népképviselet védelmében - részletek; Magyar Szemle, 1939. november) Vissza