Magyar Szemle 2008. június

Fülszöveg

Mára a magyar társadalom egésze egyrészt meghaladta, maga mögött hagyta a hagyományos nemzetfelfogást, másrészt, mégis, nemzetnek látja magát és nemzetként is határozza meg magát. Amit magunk mögött hagytunk, az a régebbi, nemzetállami szemlélet: a nemzet testként való felfogása. Itt olyan kulturalizmusról van szó, amely egyfajta közösségi érzés kizárólagosságát hirdeti és éppen egyoldalúsága miatt könnyen kisajátítható különleges politikai ambíciók céljaira. Másrészt viszont megmarad, sőt kedvező körülmények között erősödhet a sorsközösségként felfogott nemzeti érzés. Lényegét, a mégoly megosztott társadalom benső lényegét abban lehet megragadni, hogy az élet felszíni jelei, időbelisége, valamint a gondolkodásmódok feloldhatatlan ellentéte mögött vagy felett, létezik egy időn túli egység is. Ebben az időfelettiségben képes a közösség kultúrája egybefogni a jelent a múlttal és a jövővel. Például a nemzet sorskérdéseit taglalva, vagy a múltat felidézve „én", „te", „ők" a jelen és a jövő igencsak eltérő értelmezéseit hangoztathatom, fejtheted ki, tárhatják elénk, amelyekben különösen fontos a következő körülmény. Az egyes emberen túl létezik a társadalomban élő tapasztalatok emléke, amelyben különösen fontos, hogy a szokásokat, erkölcsöket, a hatalom rendszereit, a törvényeket az elődök valamilyen módon megalapozták. Ez a nemzeti mivolt tehát igenis transzcendens módon hatja át a gondolkodásmódjait tekintve alapvetően megosztott társadalmat. Magyarország esetében 1990 óta nemzet és demokrácia összefügg és erősíti egymást, továbbá kulturális kisugárzásuk ebben az értelemben összekapcsolja a határon innen és túl élő magyarokat.

Granasztói György: A magyar külkapcsolati stratégia kulturális keretéről Vissza