Előszó
Közismert, hogy a színjátszás az a művészeti ág, mely legjobban rászorul arra, hogy megörökítsék. Ahogy Petőfi Sándor írta Egressy Gábornak, a színészkirálynak: a színész végzete az, hogy csak a...
Tovább
Előszó
Közismert, hogy a színjátszás az a művészeti ág, mely legjobban rászorul arra, hogy megörökítsék. Ahogy Petőfi Sándor írta Egressy Gábornak, a színészkirálynak: a színész végzete az, hogy csak a jelennel számolhat, s ha hírével meg nem alapozza jövőjét: "Elmegy nevével az idő hajója."
Kötetünk, mely a "Születtem..." című önéletrajzi sorozat második darabja, 200 év 85 jelentős színművészének állít emléket. Olyan színészi nagyságok szólnak életükről, gyermekkorukról, pályakezdésükről, sikereikről, szerelmeikről, csalódásaikról, bukásaikról, mint Déryné Széppataky Róza, Latabár Kálmán, Gobbi Hilda vagy éppen Latinovits Zoltán.
Az egyes életkrónikák, melyek a vándorszínészet hőskorától követik nyomon a magyar színészet történetét, kor- és színháztörténeti dokumentumok. A színjátszás korszakainak sajátosságai, jellegzetes kapcsolatrendszere, világa tárul fel bennük.
Számtalan esetben olyan kulisszatitkokra is fény derül, melyek mind ez ideig ismeretlenek voltak, mivel nem a nyilvánosságnak szánták őket, hanem egy szerkesztőnek, monográfiaírónak vagy netalán színházi igazolóbizottságnak.
Kötetünkben a több száz éves magyar színjátszás jelentős képviselőinek vallomásait találjuk, ezeket összehasonlítva, egybevetve érdekes összefüggésekre és következtetésekre juthatunk. Számos művész esetében több önéletrajzi írást is közöltünk, melyeket írója más és más céllal, más és más életkorban vetett papírra. Mindebből következik, hogy önvallomások legváltozatosabb megnyilatkozásai formájával találkozhat az Olvasó (önéletrajzi riport, önvallomásos regény, napló, adatközlő autográfia, nyugdíjigénylés, munkaszerződés, politikai önéletrajz stb.).
Vissza 
