Magyar szinészeti bibliográfia

Előszó

Minden tudományos kutatás alapfeltétele a szakirodalomban való tájékozottság, a terepismeret. Szakbibliográfiákban tudományos irodalmunk rendkívül szegény s ez a körülmény nagyon megnehezíti a kutató munkáját. Szakembereink idejének igen nagy részét köti le a források után való kutatás. Alig találnak tájékoztatást a forrásanyag mennyiségéről, minőségéről és lelőhelyéről. Különösen nagy tájékozatlanság uralkodik a színháztudományban, mert mindezideig nem állt megfelelő szakbibliográfia a kutatók rendelkezésére.
Ezen a hiányon igyekszik segíteni a Magyar Színészeti Bibliográfia, amely tulajdonképen csak első része egy több kötetből álló, az egész magyar szülészeti irodalmat felölelő sorozatnak.
A múltban történtek már kísérletek szinészeti bibliográfia összeállítására; ilyenek: Kereszty István: A magyar színiházi és zenei sajtó (Incze Henrik: Magyar Művészeti Almanach. 1903.); Szatay Ferenc: A debreceni színészet bibliográfiája (U. o. 1909.); Dr. Lugosi Dömötör: A szegedi színészet bibliográfiája (U. o. 1911.); Lugosi Döme: Szinésznaplók (U. o. 1912.); Erödi Jenő: Magyar szinészeti szakkönyvek jegyzéke (Incze Sándor: Művészeti Almanach. 1922.); Tiszay Andor: Magyar szinészeti irodalom (Németh Antal: Szinészeti Lexikon. I. 513-518. p.) Ez utóbbi az első komoly összeállítás, több mint négyszáz címet jelez, de a szerző nevén, a mű címén és megjelenési évén kívül más adatot nem tüntet föl. Jelentős szinészeti anyagot nyújt Hellebrant Árpádnak az Egyetemes Philologiai Közlönyben 1885-től 1920-ig évről évre megjelent repertóriuma, amelyben „Színészet" cím alatt megtalálható minden év szinészeti irodalma. Vissza