Magyar toll

Fülszöveg

Immár trilógiává kerekedett az a sorozat, amelyről joggal mondhatjuk, hogy Rónai Mihály András életművének legjavából merít. Az 1984-ben megjelent első kötet, a Magyar lant - hogy egyik kritikájának címét kölcsönvegyük - "szokatlanul személyes arcképeit", költőelődeiről és költőtársairól írott esszéit gyűjtötte egybe, a magyar előidőktől a maga nemzedékéig. A késdobáló főműve - aminek önmagát mint céltáblát nevezte - költészetéből adott válogatást. A trilógia most megjelenő harmadik darabja a magyar próza múlt század végi és e századi képviselőiről szól. Látószögének és "szokatlanul személyes" hangjának titka: Rónai viszonya ezekhez az írókhoz, akik részint mesterei, részint csaknem valamennyien idősebb kortársai, vagy egyúttal mindennapjait kísérő munkatársai is voltak. A publicista Rónai az újságírás forrongó műhelyeiben élte meg a magyar történelem a huszadik század legmozgalmasabb periódusait, hiszen a harmincas évek eleje óta tevékenyen részt vállal az irodalmi és politikai események kommentálásában, így a mindkét küzdőtéren fellépő írók-publicisták megítélésében is. A Magyar toll ilyenformán nemcsak a múlt század végétől századunk derekáig tartó korszak egyéni értékelésének foglalatát adja, hanem kirajzolja Rónai világnézeti arcélét is: feltárja vonzódásait és ellenszenveit, s választ ad a nagy kérdésre: lehet-e következetesen végigjárni egy életutat?
A trilógia Rónai Mihály András sokoldalú - történelmi és világirodalmi tanulmányait, publicisztikai cikkeit is magában foglaló - alkotói életművének magyar irodalmi részét summázza: azt, amelyet jelentősen gyarapít - a magyar irodalom birtokállományát gazdagítva - versfordítói munkássága, amelynek immár standard-művet jelentő koronája a Nyolc évszázad olasz költészete című nagy gyűjtemény. Vissza