Magyar történelem I-II.

Előszó

Szarvas László pusztacsaládi tanító urnák történelmi könyve hiányt pótol. Már régóta éreztük egy olyan magyar történelemnek a szükségét, mely az olvasókat rövid és világos előadásban tájékoztatná a magyar történelem vezető egyéniségeiről és legfőbb eseményeiről. Legdrágább kincsünk a mi történelmünk, mert az mindannyiunké. Őseink együtt éltek, együtt dolgoztak és együtt harcoltak a hazáért és így a magyar történelemhez minden magyar embernek egyformán van köze. Ha azonban a magyar történelem mindannyiunk közös tulajdona, akkor hazánk iránt való kötelesség, hogy azt ismerjük is. Csak annak a népnek van jövője, melynek múltja is van és csak az a nép számíthat egy szebb és boldogabb jövőre, mely nemcsak ismeri saját történetét, hanem abból le is tudja vonni a tanulságokat. Mert minden nemzet történelmének vannak tanulságai és jó, ha azokat ismerjük. Nagy erőt jelenthetnek abban a munkában, melyet el kell végeznünk, vagy abban a küzdelemben, mely talán még reánk várakozik.
Legnagyobb költőink egyike Petőfi Sándor megírta már, hogy Isten csodája, hogy áll hazánk. S valóban, ha arra gondolunk, hogy a kisszámú magyarság több mint ezer esztendőn keresztül a nagy szláv és német tenger között fenn tudta magát tartani és megőrízte függetlenségét, ha arra gondolunk, hogy a magyar faj szívós ellenállása következtében őrlődött fel a török világbirodalom és omlottak össze a kun, bessenyő és mongol támadások hazánk területén, akkor igazat kell adnunk Petőfinek Isten csodája, hogy áll hazánk. Vissza