Magyar Történelmi Szemle 1970. február

Előszó

Részlet:
EMIGRÁCIÓS TÖRTÉNETSZEMLÉLET.
(Az új 10 kötetes "Magyarország története" elé.)
írta: Fehér Mátyás.
(Folytatás.)
Az immár negyedszázados múltra tekintő magyarországi marxista történettudomány művelői most egy olyan nagyszabású és komoly jelentőségű munkatervet készítenek elő, amelynek a kihatásai és eredői esetleg az egész jövő nemzedék életében érezhetők lesznek. Nem kisebb munkáról van szó, mint az újszemléletű, 10 kötetre tervezett Magyarország Történetének szintézise. Már a történelemtudomány fejlődése is sürgőssé teszi, hogy időnként az új eredmények kedvéért a régiek szemléletét is átértékeljék.
Hogy huszonöt év alatt újabb eredmények egész sorával gazdagodott a magyar történelemtudomány, az minden vitán felül elfogadott tény, hiszen a régészet, mint az előbbinek segédtudománya, valóban mérföldes lépésekkel haladt a jelzett időtávlatban. Az egész országban tervszerűen folyó feltárásokból adódó tanulságok már olyan hipotéziseket döntenek romba, amelyeket már szinte dogmává merevített történészeink egy eléggé hangadó rétege. Ezek között a honfoglaláskori magyar műveltség szláv-függvény volta, amelyet Hunfalvytól egészen Moór Elemérig, sok tudósunk erősen vitatható, eléggé labilis és tárgyi bizonyítékokat nélkülöző, majdnem öncélúvá váló nyelvészetre alapoztak. A zalavári, honfoglaláskori magyar földmívelő eszközök és a Don-vidéki 268 ősivár feltárásának során előkerült leletek merőben ellenkezőt vallanak. Ugyanígy inog a Nagymorávia elmélet is. Ma már csak az emocionális síkon dolgozó Laczkó jezsuita tartja a fiatal szlovák történészek részéről és egy-két magyar osztozik véleményében. Vissza