Magyar történeti szöveggyűjtemény II/1-2.

Fülszöveg

Az 1526-ig terjedő I. kötet folytatásaként ez a kiadvány XVI-XVIII. századi forrásokat tesz közzé. A több mint kétszáz forrás, forrásrészlet az írott források széles változatát mutatja be. Vannak közöttük törvények, rendeletek, utasítások, összeírások, kihallgatási jegyzőkönyvek, jelentések, kérvények. Az intézkedések hátterét világítják meg, a korszak szereplőit emberi közelségbe hozzák a levelek, memoárok, naplók. Az akkori Magyarországot elevenítik meg a földrajzi leírások, utazási élmények. Mindezek a források dokumentumszerűen örökítik meg az országos gondokat, városok, falvak, sőt egyes emberek erőfeszítését és harcát a létért, a jobb élet feltételeiért. De ugyanakkor a társadalomra, osztályokra és egyes emberek életére nehezedő súlyos akadályok: a háború, az idegen elnyomás, a feudális osztályrend igazságtalanságai is megvilágosodnak.
A kiadványnak az a célja, hogy az egyetemi hallgatók ne csak feldolgozások alapján ismerjék meg múltunkat, hanem közvetlenül, a múlt olyan emlékeiből is, amelyeket nem arra szántak, hogy a világ tudomást szerezzen mondanivalójukról. Csak egy-egy ügy intézésének útját rögzítették, de ahogyan a cseppben a tenger, az ilyen részletekben is benne van az a társadalom, amely az intézményeket, az ügyeket, ezek elbírálási módját és magukat a megmaradt írásokat is létrehozta. A forrás nemcsak a múlttal való találkozás e közvetlen élményét biztosítja, de arra is eszköz, hogy az olvasó önállóan elemezze ki belőle a régi korok jellegzetes vonásait, ezeket formáló készséggel, összefüggő képpé rendezze, és következtetni is tudjon mindebből a fejlődés irányára.
A szerkesztés azzal igyekszik az olvasónak segíteni, hogy felvázolja a források létrejöttének előzményeit, és ahol szükséges, a további fejleményekre is rámutat. Magyarázó jegyzetekben adja meg a források megértéséhez szükséges tárgyi és nyelvi ismereteket.
Az itt közölt források nagy része már megjelent, de többnyire régi kiadványokban. Sok szöveg nyomtatásban itt lát először napvilágot; és a történeti életnek olyan oldalait tükrözi, amelyek iránt az elmúlt idők történetírása nem, vagy kevéssé érdeklődött. A források nyelve zömmel latin, de már jelentős arányszámban szerepelnek magyar szövegek is, a magyar nyelvű írásbeliség előretörésének jeleként. Vannak továbbá francia, német, török nyelven írt emlékek is. Az idegen nyelvű szövegeket a kiadvány magyar fordításban közli. A kötetben levő egykorú képek, metszetek szintén forrásértékűek, segítik valóságszerűvé tenni azt a képet, ami az írott szövegek olvasása közben kialakult. Vissza