Magyar Uriasszonyok Lapja 1931. január 10.

Előszó

Részlet:
"EMLÉKEZZÜNK CSAK . . . Mi volt itt nyolc évvel ezelőtt? Egy vérző ország minden élősdije torra gyülekezett és a látszat-konjunktúra nekiszilajodott spekulánsai eresztékeiben lazították a társadalom bordázatát . . . mohó élvezetvágy forgószele kapta el a fiatal nemzedéket, amely egy felbomlott világrend erkölcsi szabadosságának hódolt . . . régi, tisztes formák eltorzultan feküdtek az utca sarában és cinikus kacajjal tapodott rajtuk a gézengúz szerencsefi, aki a női eszményt lerombolván, füstös tánchelyiségek démonját emelte — nem akarjuk profanizálni ezt a szót : oltárra, használjuk inkább azt, amely á dekadencia női eszményének megfelelőbb:—az autóra, a jólétnek és kényelemnek arra a jelképes kocsijára, amelyről sokkal keservesebb volt aztán leszállni, mint feljutni rá. A kavargó szemét pora elborította a láthatárt és hiába kelt föl a nap, nem tudott áthatolni tiszta fénye ezen a sűrű szenny-jellegen. Csüggedten és kétségbeesve álltunk mi, napotvárók, s az éjszaka ragadozói röhögve nézték szomorú arcunkat, könnyes szemünket. . . sóhajainkra vad vihogás volt a válasz. A tüneményes karriérek, az egyre zuhanó pénz tragédiájából sarjadó különös sikerek, a szilaj életörömök felhorkanásai és a félig tébolyult démonok hisztériás sikolyai közt csak kevesen hittünk már a becsület, a lemondás, a józanság, a kötelességtudás vérrel és könnyel táplált szentségeiben, csak egy kis csoportban volt meg az emberiség évszázados nagy értékeit féltő hit és az a felelősségérzet, amely nem elégszik meg ártatlan tiltakozásokkal, hanem a kellő időben cselekedni tud és akar. Erre az időszakra, az erkölcsök mélypontjának erre a súlyos esztendejére esik a ^Magyar Uriasszcnyok Lapjáénak megalapítása. A hang, amelyen megszólaltunk, szinte ismeretlen volt az új generációnak. A tegnapi nemzedék viszont kételkedve fogadta programmunkat, amelynek a szellemi és lelki élet megtisztítása volt a lényege. Erkölcsi purifikálásnak mondanák, ha ezzel a szóval sokan már nem éltek volna vissza. Szelídség, szeretet, családias érzés, kölcsönös megbecsülés, az igazi értékek felismerése, a hamis bálványok megdöntése, a megtévesztő látszatok elkerülése, jóság, hűség, vallásosság, áldozatkészség : ezekből az erényekből fontunk koszorút. Szerény virágok voltak és — mint tisztaságnak a bűnbarlangban — bizony pironkodniok kellett a nagyzolás, a szívtelenség, a hűtlenség, a felfuvalkodottság, a szabadosság és bárdolailanság hivalkodó művirágai mellett. Voltak, akik csak megbámulták, de voltak, akik megmosolyogták — az egyszerűsége miatt. Mint mikor pipacs és búzavirág kerül a bóditóan nehézszagú tubarózsa vagy orchidea mellé. .."
Vissza