Gyermek- és ifjúságvédelem 1984/1

Előszó

A Minisztertanács legutóbb 1982-ben foglalkozott a gyermekvédelem helyzetével és problémáival hazánkban. Tekintettel arra, hogy ezen a területen az elmúlt évtizedben újabb és súlyosabb, az egész társadalomban nyugtalanságot keltő jelenségek mutatkoztak, határozatot hozott a gyermekvédelem távlati fejlesztési irányait kijelölő koncepció összeállítására. A gyermekvédelmi tevékenység területei, elvei és gyakorlata a társadalmi-gazdasági folyamatoktól függnek, és egy szélesebb értelemben vett szociálpolitika által is meghatározottak. A gyermekvédelem megelőző, korrektív vagy utógondozási tevékenység. Helyzete és hatékony működése társadalmi föltételek és folyamatok egész sorához kötődik. Ezek figyelembevétele és elemzése a fejlesztési program kialakításakor tehát- feltétlenül szükséges. A fejlesztési irányok kijelölését nehezíti, hogy szerteágazó, diffúz tevékenységrendszerről van szó, amelyben az egyes zónák egymástól elszigetelten igyekeznek kifejteni hatásukat. Az érdekeltségek és a beavatkozások sokszor szűkkörűek, s ez nagymértékben gyengíti az összhatásfokot. Ennek a problémának a megoldása a legfelsőbb szintű összehangolást teszi szükségessé. Ez a rendszer hozzávetőlegesen az alábbi összetevőkből (szektorokból) épül fel: szociálpolitikai támogatások rendszere; egészségügy; közoktatás, köznevelés; munkahely; tömeg- és társadalmi szervezetek; rendőrség; honvédség; jogrendszer, államigazgatás; „spontán" informális csoportok. A fejlesztés szükségének és lehetőségének kérdését két oldalról lehet (és kell) megközelíteni: Az egész rendszert átfogó spektrumban, valamint a felsorolt szektorok szerinti bontásban. A konkrét fejlesztési tervben (és magában a fejlesztési folyamatban) e két aspektusnak ki kell egészítenie egymást. A program kialakítását ezenkívül - jóformán minden részterületre vonatkozóan - föltétlenül meg kell előznie: a rendelkezésre álló feltételek és a kialakult működés átfogó, mélyreható elemzésének; a megoldásra váró problémák és feladatrendszerek egyértelmű körülhatárolásának és viszonyításának az adott feltételekhez, valamint a hiányzó feltételek biztosításának; a szektorokon belüli és a szektorok közötti „egyeztetésnek", az egymást kiegészítő és az egymással sok szálon összeköttetésben levő „profilok" kialakításának. Az oktatási-nevelési rendszer - a felnövő generáció képzése, nevelése és szocializációja terén elfoglalt pozíciója folytán - a gyermekvédelmi problémák tömegével kényszerül mindennapi gyakorlatában szembenézni. Ennek azonban - magától értetődően - csak egy részét képes saját eszközeivel és lehetőségeivel rendezni. Vissza