Előszó
Részlet a könyvből:
ÉJJELI SZÁLLÁS
Rám setétedett egy nyirségi kis faluban. Szegény legény voltam, vándor diák, népköltési gyűjtést csináltam a Kisfaludy-Társaságnak; gyalogszerrel utaztam,...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
ÉJJELI SZÁLLÁS
Rám setétedett egy nyirségi kis faluban. Szegény legény voltam, vándor diák, népköltési gyűjtést csináltam a Kisfaludy-Társaságnak; gyalogszerrel utaztam, kocsmákban, papoknál, tanítóknál, parasztoknál háltam. Ez a kis nyírségi falu rossz hely volt, a nép oláhból magyarrá lett, de megmaradt benne valami kellemetlen, vad, gyanakodó észjárás és nem látott szívesen még a tanító sem. Már nem nemzetiségi, csak emberi összeférhetetlenség volt köztünk.
Resteltem egy szóval is kérni s mivel eleresztett, sötét este kinn maradtam az utcán harapós kutyák és idegen nézésű emberek közt, szállás nélkül.
Sok kunyorálás után elutasítottak végre egy házhoz, ahol „utasok szoktak megszállni."
Koromsötétben, híg tavaszi sárban nagy keservesen találtam rá arra a házra, kinn a falu szélén, az országút mellett. Be se tudok jutni a dühös kutyáktól, ha egy irgalmas szomszéd segítségemre nem jön. Az Isten áldja meg, most is úgy emlékszem rá, mint egyik legnagyobb jótevőmre az életben.
- Jó estét, - köszöntem be.
Az alacsony mestergerendás tágas szobában egy kis petróleumlámpa mellett többen üldögéltek. Bizalmatlanul, sötét szemmel néztek a késői vendégre.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal