Magyarok beszélnek

Előszó

Múlt századok hangulatát, gondolkodásmódját, vezető alakjainak igazi arcát a történelemírás ritkán idézi fel teljes hitelességgel - az események leírását és magyarázatát tartja fő feladatának, miközben a kor egyes emberét jellemző vonások akarva-akaratlan elsikkadnak. A történelemírás pontosan meghatározza, elemzi például a felvilágosodás korabeli nemesség, arisztokrácia magatartását, leírja a parasztok helyzetét, de arról csak ritkán tudósít bennünket, hogyan éltek ezek az emberek otthon, hogyan vélekedtek az ország és a világ dolgairól, milyen személyes tulajdonságok, indulatok és eszmék vezérelték őket történelmet alakító cselekedeteikben. Ennek a könyvnek szerkesztői azt a célt tűzték maguk elé, hogy kortársi emlékezések segítségével bepillantsanak a történelem színfalai mögé, s a történelmi személyt hús- és véremberként mutassák be a könyv olvasóinak.
Magyarázatul talán elég egyetlen példa: Zrínyi Miklósról, a szigetvári hősről az iskolában csaknem mindnyájan ugyanazt a képet alkottuk: hazaszeretettől izzó vitéz főúr, aki utolsó csepp véréig védelmezi az ostromlott erősséget, végül is kitör a várból és vitézei élén hősi halált hal. Ezzel a képpel csaknem egy időben általánosságban hallottunk garázda főurakról, akik kíméletlenül elnyomták a jobbágyot, ravaszul vagy erőszakosan elrabolták egymás vagyonát, s ha szembeszálltak a királlyal, főként azért, mert kiskirályi hatalmukat akarták megvédelmezni. Mindkét kép igaz, de csak félig - mert arról nemigen beszélnek az iskolai történelemkönyvek, hogy a vitéz főúr és a garázda, orgyilkus főúr gyakran egy és ugyanazon személy, s hogy arra a korra éppen ezek a kettős arcú főurak a jellemzők. Az így kiegészített és igazra alakított kép nem kisebbíti Zrínyi érdemeit, ám segít abban, hogy Zrínyit és korát ne eszményítetten, hanem a maga igaz valójában lássuk. Vissza