Magyarország 1514-ben I-II.

Előszó

1847-ben jelent meg Eötvös regénye a parasztháborúról, a "Magyarország 1514-ben". Miután két esztendővel azelőtt megmutatta és egy szinte szaltikov-scsedrini keménységű szatírában leleplezte a magyar jelent, a szétbomló feudalizmus ocsmányságát, a magyar múlthoz fordult vissza, annak egy darabját ábrázolta. Nem azért fordult vissza a múlthoz, hogy hátat fordítson a saját kora kérdéseinek. Az ilyen visszafordulás tilos volt az ő írói etikája számára, a költészet lealjasítását látta ebben, a kor nagy érdekeitől elszakadt "kedves játékká". Azért nyúlt vissza a nemzeti múlt egy darabjához, azért dolgozta fel művészileg, hogy a jelen harcaiban, a Magyarország polgári átalakulásáért vívott harcokban a múltat is a jövő oldalán mozgósítsa. Eötvös regénye, úgy, mint Engels könyve a német parasztháborúról, úgy, mint az érdemes német demokratának, "a frankfurti szélsőbaloldal egyik legjobb emberének", Zimmermann-nak könyve, "A Nagy Parasztháború Általános Története", amelyet Eötvös Engelshez hasonlóan a maga forrásai között emleget, Eötvös regénye azért íródott, hogy a múltból a jelen harcai számára vonjon le tanulságokat. Persze, más az a tanulság, amit a nagy proletárpolitikus, a tudományos szocializmus egyik zseniális alapvetője, Engels von le a német proletariátus nemzeti és nemzetközi feladatai szempontjából és más az, amit a polgári átalakulás harcosai, Eötvös és Zimmermann vonnak le, ki-ki a maga országának polgári haladása szempontjából. De ez a tematikus találkozás Engels-szel mégis rávilágít arra, hogy azokban az országokban, mint Magyarország és Németország, ahol a kedvezőtlen történelmi fejlődés következtében a polgári forradalom megkésett, a XVI. század parasztháborúinak megidézése döntő ideológiai kérdés volt. Vissza