Magyarország honvédelme a II. világháború előtt és alatt (1920-1945) I. (töredék)

Előszó

Mikor az 1956-os Szabadságharc börtönömből kiszabadított és 12 évi nyilas-náci fogság, orosz internálás és kommunista fegyházak után Bécs-be érkeztem és onnan Angliába vitt a sors, nem volt más vágyam, minthogy helyreállítsam egészségem és csendes szemlélője legyek a világ folyásának. Ezt a vágyat kielégítenem azóta sem sikerült. Kiérkezésemkor sok üdvözlő levelet és kérést kaptam arra, hogy a magyar emigrációs életben szerepet vállaljak. Erre nem éreztem magamat sem elég erősnek, sem elhivatottnak. Volt börtöntársaim az akkor megszervezésben lévő Szabadságharcos Szövetség vezetésére kértek fel. Úgy éreztem, hogy ezt elvállalni kötelességem, annál is inkább, mivel még a börtönben megígértük egymásnak, hogy folytatni fogjuk a küzdelmet szabadságunk visszaszerzésére, ha egyszer kiszabadulunk és mert úgy láttam, hogy ez a Szervezet lesz a legalkalmasabb arra, hogy a küzdelmet tovább folytassa. Katona barátaim a II. világháború megírásának szükségességére hívták fel figyelmemet. Elengedhetetlennek tartották, hogy az otthoni irányított kommunista sajtó és az önigazolók ferdítéseinek ellensúlyozására mi is megszólaljunk. Halmaji Bor Jenő altbgy. és Koszorús Ferenc vk. ezds. fáradhatatlan munkássága segítségével meg is alakult a „Katonai Emlékek a II. világháborúból" című könyv megírására a „Szerkesztő Bizottság" és kibocsátottuk 1959-ben a „Felhívást" az emigrációban élő tiszti- és tiszthelyettesi karhoz, hogy legyen ebben a munkában segítségünkre. Nem sokan jelentkeztek, de bajtársi kapcsolatok révén megtaláltuk azokat a magas állásban volt személyeket, kik hajlandók voltak az átélt és általuk ismert eseményeket megírni, vagy az általuk vezetett kötelékek harcainak lefolyásáról beszámolni. Nevüket a fejezetek elején, rövid életrajzukat a könyv elején találja meg az olvasó azokéval együtt, kik szóbeli, vagy írásbeli adatokat, naplókat szolgáltattak. Vissza