Magyarország közúti hídjainak újjáépítése

Előszó

Magyarország ez évben ünnepli az 1848-49-es szabadságharc centenáriumát. Ez az évforduló véletlenül egybeesik az első állandó Dunahíd, a budapesti Lánchíd megujításának 100 éves évfordulójával. Az ország hídjai ez alatt a 100 év alatt épültek meg és biztosították az egyre élénkebben fejlődő közúti és vasúti közlekedést.
Ennek a 100 éves és nagyjából zavartalan fejlődésnek eredményét tette tönkre az esztelen háború, mely az országnak minden tekintetben borzalmas veszteségeket okozott, de a legtotálisabban talán hídjainkat pusztította el.
Az ország 8873 drb és 67.136 fm összhosszúságú közúti hídjából 1424 drb (17%) pusztult el 27.504 fm (41%) hosszban. Mivel azonban a pusztítás elsősorban a nagyobb hidakat érte és a Duna és a Tisza hídjaink 100%-ban, az 50 m-nél nagyobb hídjaink 90%-ban elpusztultak (v. ö. 1. ábra) az értékben elszenvedett veszteség (a roncsemelési költségeket is beleértve) 58%-os (115 millió pengő = 23 millió dollár).
De ezen a káron felül az összeroncsolt hídszerkezetek még a folyók medrét is eltorlaszolták és mint a jégzajlást, vizfolyást és főként a jéglevonulást gátló akadályokat onnan sürgősen el kellett őket távolítani, ami az anyagi áldozatokon kívül rengeteg munkát, fáradságot és anyagot igényelt.
Ez a veszteség pénzben és munkában az ország békeévekben felhasznált állami költségvetéseiben erre a célra fordított összegeknek több mint 30-szorosa és így azt jelentené, hogy legalább 30 évnek kell ahhoz eltelnie, hogy hídjaink ismét az 1944. évi állapotnak megfelelően legyenek helyreállítva.
Csakhogy az élet a maga közlekedési szükségleteivel erre 30 évig nem várhatott és nem várhatott az előrenyomuló Vörös Hadsereg sem. Vissza