Magyarország történelme IV. (töredék)

Előszó

Tizenharmadik könyv.
Az alkotmány veszedelme, meg helyreállitása. Szabadulás a török járom alól. 1657-1686.
Első fejezet.
I. Leopold országlata a vasvári békekötésig.
Midőn Leopold a kormányt atyja halála után 1657-ben april elején átvette, a nagyravágyó II. Rákóczy György, nem hallgatván a bécsi udvar intéseire, sem a török tilalmaira, megvetvén a lengyelek ajánlatát is, mely szerint Lublyó várát a XIII szepesi várossal s a krakói vajdasággal ígérték volt neki, ha a svédektől elállván, velők szövetkezik, már Lengyelország kebelében táborozott. Miután febr. 7-kén mintegy 40 ezer kozákkal egyesült s Krakót a svédektől átvette, Bethlen Jánost, a történetírót, pár ezernyi őrséggel helyezte belé kapitányul; Torday Ferenczet pedig oly üzenettel küldé a Portára, hogy a főváros már hatalmában, a lengyelek nagy része pedig pártján lévén, a királyság elnyerésében nincs többé kétsége; reméli ennél fogva, hogy neki, a szultán hű szolgájának, nem fogják tovább ellenzeni e hadjáratot. Maga ezután Lithvániába ment hadaival,hogy ott Károly Gusztáv svéd királylyal egyesüljön. De ügyei rögtön szerencsétlen fordulatot vonnék. A dán király, kit a svédek ellen még III. Ferdinand izgatott fel, Svédországot megtámadván. Károly Gusztávot saját tűzhelyének védelmére kényszeríté visszatérni; Leopold pedig a lengyel királylyal máj. 27-kén újabb szövetséget kötvén, 16 ezernyi hadat indított meg annak segélyére. Vissza