Magyarországi egyházi levéltárak térképei I.

Előszó

A magyarországi levéltárakban a kezdetektől a második világháborúig kb. 70 000 térképet Gríznek. A legnagyobb gyűjtemény a Magyar Országos Levéltárban és a Hadtörténeti Intézet Térképtárában található, míg a többi megoszlik a területi (megyei) levéltárak és az egyházi gyűjtemények között. A térképek zömét a levéltárakban az iratoktól elkülönítve kezelik, feldolgozottságuk, kutatottságuk általában felülmúlja a legértékesebb iratokét. A dokumentumok elkülönítését és lajstromozását az Országos Levéltárban már a 18. század végén megkezdték, majd a több szempontú csoportosítás érdekében már a múlt század végén cédulakatalógusokat is használtak. A felszabadulás után 1955-ben a területi levéltárakban indult meg először a feldolgozó munka, amikor a különkezelt térképanyaghoz szisztematikus rendben feltáró cédulákat készítettek. Ezek csak a térképek legfontosabb adatait tartalmazták, (szerző, keletkezés éve, a térkép tárgya, méretaránya, nagysága), de a kiadást illetően szép eredmények születtek. Néhány év alatt e cédulák alapján elkészült a "Kéziratos térképek a területi állami levéltárakban" című sorozat 18 kötete, amely valamennyi megyei levéltárban őrzött térképről azonos szintű áttekintést ad. 1964-ben a sorozatot a Fővárosi Levéltár saját gyűjteményének jegyzékével egészítette ki. Az Országos Levéltárban a korszerű feltárás az 1960-as években kezdődött meg, amikor a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet - felismerve a dokumentumok vízrajzi értékét - kedvező anyagi és személyi feltételeket teremtett a munkához. Vissza