Magyarországi katolikus egyházközségek általános szervezeti szabályzata

Előszó

Magyar Katolikus Egyházunknak elévülhetetlen érdeme, hogy világviszonylatban elsőnek - már a múlt században felismerte azt az alapvető igazságot, amit csak a II. Vatikáni Zsinat fogalmazott meg világosan: a lelkipásztorok egymagukban nem tudják eredményesen betölteni az egyház üdvözítő küldetését, hanem ehhez igénybe kell venniök a világi hívek segítő közreműködését is. Őket a keresztséggel és a bérmálással maga Krisztus rendelte az apostolkodásra, az egyház üdvözítő küldetésében való közreműködését is. Őket a keresztséggel és a bérmálással maga Krisztus rendelte az apostolkodásra, az egyház üdvözítő küldetésében való közreműködésre. A tapasztalat szerint az egyház életében annyira szükséges a világi hívek aktív szerepe és munkája, hogy anélkül a lelkipásztorok apostolkodása a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes.
Egyéb törekvések mellet ez a belátás vetette fel a magyar egyházban a hívek egyházközségbe szervezésének és az egyház gondjaiba való bevonásának a gondolatát. A több oldalról felmerülő nehézségek ellenére az 1868. évi LIII. tc. 24. §-a teremtette meg a jogi alapot az egyházközségek megalakulásához. Az 1870. okt. 26-án megalkotott szervezeti szabályzat (amit azonban a király, mint főkegyúr nem hagyott jóvá), pedig ösztönzést adott arra, hogy az országban többhelyütt meg is alakuljanak az egyházközségek. Vissza