Magyarosan, katonásan II.

Előszó

A m. kir. honvédségnél (felállítása óta) három „irálytani és ügyviteli" tankönyv volt használatban. Mind a hármat a „Ludovika" akadémia egykori nagynevű tanárai írták, mégpedig az elsőt 1876-ban Kárpáthy Kamill főhadnagy, a másodikat 1893-ban a Bancalari és Kuderna-féle „Militärstilistik" nyomán Kiss Lajos százados, a harmadikat pedig az ő műve alapján 1899-ben Vághó Ignác százados.
Azóta több hosszú évtized mult el. A honvédség életében nagyjelentőségű események és változások történtek. Az írásbeli érintkezés tartalma és külalakja is sok tekintetben megváltozott. Szükségesnek mutatkozott tehát olyan segédkönyv megszerkesztése, amely a katonai írásmódot és ügyvitelt a honvédség jelenlegi szervezetének megfelelően, az új szabályzatok és az azóta kiadott egyéb rendelkezések alapján tárgyalja, egyben pedig alkalmazkodik a gyakorlat követelte módosításokhoz.
Ez a már évek óta - főként az oktatás terén - mutatkozó szükség vezetett arra a gondolatra, hogy ezt a könyvet megszerkesszem és kiadjam. Szerény erőmmel igyekeztem elérni a katonás határozottságot és egyszerűséget. A mintapéldákon - ahol csak lehetett - jó magyar hangzású neveket alkalmaztam, hogy a névmagyarosító mozgalmat így is támogassam. A szónoki művekre pedig nagyrészt a világháborúból és az újabb időkből választottam a példákat, mert ezek a mai nemzedéket közelebbről érdeklik. Ezenkívül főképpen a gyakorlati használhatóságra és a rövidségre törekedtem.
Könyvemet elsősorban a katonai pályára készülő ifjúságnak és a fiatalabb tiszteknek szántam. Az alap megvetését tartottam fontosnak; ezért a ritkábban előforduló írásműveket és a magasabb parancsnokságok (hatóságok) ügymenetét csak a szükséghez mérten érintettem.
Hogy ezeket a kitűzött céljaimat mennyire sikerült elérnem, azt majd a tapasztalat mondja meg. Minden bajtárstól szívesen és köszönettel veszem, ha könyvemre vonatkozó észrevételeit tudatja velem.
Budapest, 1931. január 10-én. Vissza