Mai francia dekameron (rossz állapotú)

Előszó

E kötet címe, indítéka, célja bizonyos magyarázatra szorul, szigorúan csak annyira, ami egyrészt növelheti, másrészt tudatosíthatja az olvasó közvetlen élvezetét. Mikor a Nyugat megbízta egy „Mai Francia Dekameron" szerkesztésével, e sorok írója azonnal és örömmel vállalkozott e feladatra, amelyet, első pillanatra, könnyűnek és hálásnak ítélt: végre is, gondolta, nem lesz boszorkányság, tíz neves francia írót s tíz szép novellát találnia, az utolsó tíz-húsz évnek olyannyira bőséges termésében! De aztán, hogy megkezdődött a keresés, a válogatás, az írókkal és kiadókkal való tanácskérő és vitatkozó levelezés, a külső akadályok sora, a habozás, a tanácstalanság, a „gazdagság zavara" s a becsvágy, mely egyenes arányban nőtt a nehézségekkel, - a kezdet optimizmusa kétkedéssé, sőt kétségbeeséssé komorodott: sikerül-e? Sikerül-e a Duna partján az, amire, miért, miért se, eddig a Szajna mellett se vállalkoztak, vagyis a francia novella mai állapotának bemutatása, ennek a még le nem zárt, meg nem merevült állapotnak, ahol még friss csapásokon, őserdői bőségben és elevenségben járunk, az őserdők tanácstalanságában, nem egyszer vezetők nélkül s csak a magunk szimatában bízva? Sikerül-e összegyűjteni nem a javát, a legjavát, nem a jókat, a legjobbakat, oly híven, oly jellemzőn, oly szeretettel és igazsággal, hogy e könyv valóban méltó legyen az antológia szép nevére? S ha sikerül, nem érheti-e a könyvet a külföldieskedés vádja, azon a címen, hogy hazai termésünket idegen versennyel nyugtalanítja? Vissza