Majdnem boldogan

Fülszöveg

Mint Götzi a gleccserzárványból, Benedikty Tamás verseskötete is úgyszólván érintetlenül került elő a 60-as és 70-es évek őshomályából. "Egy meghatározott pillanattal találkozni - ez a sors!" - írta Wang Csung, az ókori kínai bölcs. Benedikty sorsa a 60-as évek utólag felpumpált "Nagy Generáció"-jánál sokkal nagyobb generációhoz, a világsorsfordító 56-os forradalmakéhoz kötődött. Szegedi gimnazistaként aktív résztvevője volt a dicső napok történéseinek, s noha ezt akkor még büntetlenül megúszta, néhány évvel később lecsapott rá a diktatúra. Az úgynevezett "kádári konszolidáció" hazugságragacsában változatlanul üldözték az önálló gondolkodást, a szabad véleményt. Így lett a végzős joghallgatóból politikai fogoly, majd 1967-es szabadulása után állandóan megfigyelt "célszemély". Titokban írt, rejtegetett verseiben azonban hiába is keresnénk a direkt politizálást. Nála minden sokszorosan áttételes, barokkosan hangszerelt. Szokatlanul erős, vallomásos személyesség hatja át költészetét, ugyanakkor a szuggesztív, váratlan asszociációkból, logikai-érzelmi bakugrásokból táplálkozó metaforikus nyelvezet néha himnikus sodrást, máskor friss, profán hétköznapiságot kölcsönöz az elvontabb, filozófikusabb gondolatoknak is. A megjelenés reménye nélkül, mindenféle politikai-irodalmi elvárással szakítva születtek meg ezek a mágikus szövegek a magányról, a történelembe és ideológiába belehibbant fanatizmusról, a társadalmi-tudományos "fejlődés" gigantomániájáról, s a gyilkos párviadallá zsugorodó szerelemről. Fontos ihletforrása a jazz és a világzene. Benedikty Tamás verseit olvasva egyszerre éljük, szorongjuk, lobogjuk végig a "kalickás" éveket, s a költő által már akkor megsejtett jövőt: ezt az olyannyira áhított, mostani, agyonreklámozott, végkiárusított, fogyasztói szabadságot. Vissza