Előszó
Gondolatok a Bacchus földje folyóirat megjelenése alkalmából
Gyakran megfordulok a könyvesboltokban és elkápráztat az a könyv és folyóirat választék, amely megjelenik kis hazánkban. Természetesen...
Tovább
Előszó
Gondolatok a Bacchus földje folyóirat megjelenése alkalmából
Gyakran megfordulok a könyvesboltokban és elkápráztat az a könyv és folyóirat választék, amely megjelenik kis hazánkban. Természetesen csak az értékekről beszélek. Mennyi kiváló ember, mennyi szerző, akik nem öncélúan ragadnak tollat, hanem abból a meggyőződésből, hogy az évszázados irodalmi értékeket, ősi hagyományokat meg kell őrizniük az utókor számára.
Sosem hagyom ki, hogy a böngészés közben tokaji vonatkozású írásokat, vagy a fotóalbumokban tokaji képeket ne keresnék. Gyakran kell csalódnom. Annak ellenére, hogy a borvidéket itthon és határainkon, sőt a tengeren túl is ismerik, kevés írás található róla, s még kevesebb fotóanyag. Mintha Tokaj, a világörökség része, a magyar kultúra egyik kis fellegvára nem lenne a helyén kezelve, miközben Tokajról és Hegyaljáról - főleg helyben - számos komoly kutatómunka, írás született, születik. Latolgathatnánk, hogy mi ennek az oka, de tartok attól, hogy az önsajnálaton kívül nem sokat érnénk el vele. Napvilágot láttak történelmi, néprajzi, borászati cikkek a helyi lapban, kisebb füzetekben, de mindmáig úgy tűnik, hogy a kiváló szerzők egy szűk közönségnek és a történeti kutatóknak dolgoztak. Tudom, hogy nehéz felvenni a versenyt a napi - sokszor - silány divatkönyvekkel, a régi beidegződésekkel, a fotóalbumok esetében a '70-es évek közkedvelt fotóival, kitüntetett városképeivel, kliséivel. Ennek ellenére nem adjuk fel.
Vissza