Makra

Fülszöveg

Negyedszázada jelent meg a Makra, egy férfiről, aki hazugságra képtelen embernek született. Kertész Ákos korszakos műve akaratlanul is leleplezte a kort, amelyben élnie adatott.
A Makra ünnepelt regény volt születésekor is, csak éppen hamis indokból ünnepelték. Munkásregényt láttak benne, mert így volt egyszerűbb, s mert ez is egyik színe a műnek. Kertész Ákos érzéki elevenséggel támasztja fel a gyár hétköznapjait és a prolivilágot. Az igazi Író azonban túllép a környezetén, a megfigyelésein. A Makra a hétköznapi díszletekben valóságos passiójáték, szenvedéstörténet, egy emberről, aki megalkuszik, de aki egyszersmind megalkuvásra képtelen. A Makra ugyanakkor lélektani regény. A megszokás és a lázadás egymást szikráztató pólusai között ott vergődik Makra, aki attól sem hétköznapi lélek a nyomorúság harapófogójában, hogy számára megoldandó feladat az erkölcsös élet.
Huszonöt esztendő lerombol, vagy felemel egy alkotást. Kertész Ákos és az olvasó szerencséjére az idő a Makrának dolgozott. A látra szocreál könyv a szocreál leleplezésévé nemesedett. Makra Ferenc elvileg, a múlt rendszer kedvezményezettje. S ettől a rendszertől ő, "amunkásosztálí" szenvedett a legjobban. Egykoron a marxi utópia meghirdette, hogy a felszabadult dolgozó kiélheti alkotóvágyát. A szobrásznka is tehetséges Makra azonban nem találja a helyét a képzőművészek közösségében, miként a gyárban sem lel otthonra. Nem menekvés a család s nem az a házasságon kívüli kapcsolat. Azt a világot nem úgy rendezték be, hogy a becsületére, jóérzésére kényes ember megtalálhassa önmagát.
A regényt a kozmikus otthontalanság műfajának jellemezte Lukács György. Vonjuk ki a megállapításból az előkelő kozmikusságot és máris megleltük a Makra kulcsát. Ez az otthonkeresés és otthontalanság regénye. Egy olyan korból, mely jelszavaiban a szabadságot hirdette, Makra Ferenc fogoly volt. Vissza