Előszó
- Papa. Dianának picikéi vannak!
Ezekkel a szavakkal egy fiatal, karcsú, tizenötéves leány rontott be a szobába, amelyben a megszólítotton, feleségén és a helység lelkészén kívül, ott volt még egy...
Tovább
Előszó
- Papa. Dianának picikéi vannak!
Ezekkel a szavakkal egy fiatal, karcsú, tizenötéves leány rontott be a szobába, amelyben a megszólítotton, feleségén és a helység lelkészén kívül, ott volt még egy Schaffer nevű úr a feleségével és felnőtt fiával, akik - szomszédságból jöttek át látogatóba.
Mindenki nevetett és a kis süldő leány felé fordult, aki minden zavar nélkül sietett apjához és részletesen beszámolt a fontos eseményről.
- Négy fia van, papa, - mondotta élénken, - és valamennyi barna, mint Diana. Gyere, nézd meg őket, elragadó kis állatok! Elől, a-mancsukon, fehér foltocskák tarkállanak. Amint megláttam őket, kosarat szereztem, amelybe beletettem fejpárnámat, hiszen a szegény kis jószágoknak melegen kell feküdniök.
Macket úr, kedvence válla köré fonta karját, kusza fürtéit félresimította felhevült arcából, miközben gyönyörködve nézett gyermekére, ami tulajdonképen méltán kelthetett csodálkozást, mert Erzsike olyan öltözékben jött be, amely egyáltalában nem volt alkalmas arra, hogy tetszést keltsen, különösen most nem, mikor idegen tekintetek fürkészték.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal