Fülszöveg
Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet, a malom a pokolban megjelent.
Nem gondoltam, hogy ez a történet ilyen hosszan végigkíséri majd az életemet. Eleinte nem akartam mást, mint egy rövid, enyhén szólva erotikus novellát egy főiskolás fiú és egy kalauzlány kapcsolatáról, mely a valóságban azzal végződött, hogy a kalauzlánynak el kellett adni a díványt, melyen együtt háltak, mert csak így tudta kifizetni a tiltott műtétet.
Irodalomtörténeti órákon kezdtem el írni az első változatot, fent az asztalfőn K. tanár úr elemezte a formalista költészet problémáit, terepszínű arccal bámultam rá, néha bólintottam közben szorgalmasan írogattam a vázlatot. A kis történet egyre inkább átalakult, szinte napra egyidős voltam a hősömmel, saját életem és környezetem újabb és újabb színeket kínált, melyek kiegészítették az egyszerűnek látszó szerelmi ügy társadalmi és politikai hátterét.
1955 tavaszán készült el...
Tovább
Fülszöveg
Lassan húsz év telt el azóta, hogy hozzákezdtem Flandera János történetéhez, és már annak is negyedik éve, hogy az első kötet, a malom a pokolban megjelent.
Nem gondoltam, hogy ez a történet ilyen hosszan végigkíséri majd az életemet. Eleinte nem akartam mást, mint egy rövid, enyhén szólva erotikus novellát egy főiskolás fiú és egy kalauzlány kapcsolatáról, mely a valóságban azzal végződött, hogy a kalauzlánynak el kellett adni a díványt, melyen együtt háltak, mert csak így tudta kifizetni a tiltott műtétet.
Irodalomtörténeti órákon kezdtem el írni az első változatot, fent az asztalfőn K. tanár úr elemezte a formalista költészet problémáit, terepszínű arccal bámultam rá, néha bólintottam közben szorgalmasan írogattam a vázlatot. A kis történet egyre inkább átalakult, szinte napra egyidős voltam a hősömmel, saját életem és környezetem újabb és újabb színeket kínált, melyek kiegészítették az egyszerűnek látszó szerelmi ügy társadalmi és politikai hátterét.
1955 tavaszán készült el a könyv első változata, ezzel elégedetlen voltam, nekiálltam a másodiknak, 1957 tavaszán írtam le utána a "Vége" szót. Ekkor hagytam ott a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, utolsó ösztöndíjamból legépeltettem a kézéiratot kék ankposta-papírra, és beköttettem, néhány nappal később már mint kazánszerelő dolgoztam.
Megint eltelt néhány év, olykor elővettem a kék papírra gépelt, sötétzöld vászonba kötött kéziratot, és elolvasgattam, de a legcsekélyebb reményt sem táplálhattam, hogy egynél vagy kettőnél több olvasója lesz valaha is.
Vissza