Előszó
A Katedrális előtt égtek a gyertyák. Sötétbe öltözött, meggörnyedt emberek térdeltek a hideg köveken, a szanaszét heverő töltényhüvelyek furcsa januári avarában. Az író végigment a városon, szülővárosán, Temesváron, ahol a főtér most golyók lyugatta szecessziós bérpalotái meredeztek, mint valami rejtélyes ragyavert öregek, akik mereven bámultak maguk elé műanyagfóliákkal sebtében bepótolt ablaküregeikkel, mit sem értve, mi történt, mi zavarta meg eddigi változtathatatlannak tűnő életrendjüket A házak előtt nemzeti karszalagos katonák, vállukra vetett kalasnyikovokkal, az Opera erkélyén lepedőkből sebtében összeeszkábált hatalmas felirat: TEMESVÁR, ROMÁNIA ELSŐ SZABAD VÁROSA, melyet a téli szél alaposan próbára tett, s most már hol három, hol négy darabban függetlenül lengett, hol ITMESVÁR hol ROMÁNIA, hol ELSŐ SZABAD, hol VÁROSA, hol ezek kettes, hármas kombinációiban. E szétesőfélben levő univerzum összetartó eleme a csend volt, a hosszú napok folyamatos lövöldözészaját felváltó csend, a teret beborító gyertyák lobogásának csendje, s a gyertyafény sárgásvöröse, mely furcsa pecsétviaszként végigfolyt mindenen, s agyász csendjébe merevítette meg a várost. A többhetes idegháború után, amikor mindenki csak „terroristákról" álmodott furcsa rövid álmokat, most jótékony áldás volt ez a csend. Az író még a párnája alatt tartotta azt a méteres fémpántot, amely súlyánál fogva egyszerre volt kard és kisbalta, védelem egy orvtámadás esetére, de egyre inkább csak kétséges önáltatásnak vélte. Már kíváncsian az utcákon járt, miközben a házakban a tv tovább hörögte az éberségre való felszólításokat, s követelte a Ceausescuhoz hű terroristák megadását Itt már minden elcsendesedett, csak Bukarestben, a tv környékén ugattak fel a kamerák számára a lövésszimulátorok minden felszólítás után Volt mire kiadni a válaszlövéseket, s ezt a tv közvetítette is élőben. De kit érdekelt ez már? Talán csak azokat, akik most akarták megváltani forradalmán bizonyítványukat, egy sikeres közeljövőbeli politikai karrier reményében.
Az író itt járt a téren és emlékezett Annyi keserves évtized után, amikor csak fél-vagy negyed-igazságokat tudott kimondani, íme, most megvalósult a várt forradalom. Most végre kimondhatta mindazt amit eddig el kellett hallgatnia, vagy csak szimbólumokba burkolva jelentethetett meg. Eljött az igazság órája, ám melyik igazságé? A forradalom történetét a szeme láttára, a füle hallatára írták felül napról napra, óráról órára, s bizonyos volt benne, hogy évtizedek is eltelnek, míg az igazság, az egyszer valaha történtek igazsága a felszínre kerül. De hol lesznek akkor a szemtanúk, hol lesznek az igazi dokumentumok? Mindent befed a hamis dokumentumok, az álbizonyítékok, a hamis visszaemlékezések manipulált adathalma.
Vissza 
