Maqroll, az Árbocmester nekibuzdulásai és hányattatásai 1-2.

Fülszöveg

„Flor Estévez. Senki nem állt hozzám olyan közel, senkire sem volt jobban szükségem, senki sem vigyázott rám úgy, mint ö, titkos érintésével, csöndes, ősasszonyi távolságtartásával és azzal a mormogással, amellyel nem tagad, de nem is jelent ki semmit. Amikor a faügyletről kérdeztem, csak ennyit mondott: „Nem is tudtam, hogy a fával pénzt lehet csinálni. Házakat, palánkkerítést, fiókokat, bármit. De pénzt? Mese. El ne hidd." Odament a rejtekhelyhez, ahol megtakarított pénzét tartotta, és odaadta nekem az egészet, egyetlen szó nélkül, még csak rám sem nézett. Flor Estévez, a hűségesen és morcosan haragvó, a szemtelenül és lobbanékonyan ölelő. Órákig elnézte a ködöt a magas fák között, miközben a mélyföldek énekeit dalolta, azokat a gyümölcs ízű és élvezettel teli ártatlan énekeket, amelyeket éles nosztalgia hat át és a dallammal meg a dal áttetszően egyszerű szövegével együtt örökre beisszák magukat az ember emlékezetébe."
n®ran
Álvaro Mutis regényciklusának hőse Maqroll, a... Tovább

Fülszöveg

„Flor Estévez. Senki nem állt hozzám olyan közel, senkire sem volt jobban szükségem, senki sem vigyázott rám úgy, mint ö, titkos érintésével, csöndes, ősasszonyi távolságtartásával és azzal a mormogással, amellyel nem tagad, de nem is jelent ki semmit. Amikor a faügyletről kérdeztem, csak ennyit mondott: „Nem is tudtam, hogy a fával pénzt lehet csinálni. Házakat, palánkkerítést, fiókokat, bármit. De pénzt? Mese. El ne hidd." Odament a rejtekhelyhez, ahol megtakarított pénzét tartotta, és odaadta nekem az egészet, egyetlen szó nélkül, még csak rám sem nézett. Flor Estévez, a hűségesen és morcosan haragvó, a szemtelenül és lobbanékonyan ölelő. Órákig elnézte a ködöt a magas fák között, miközben a mélyföldek énekeit dalolta, azokat a gyümölcs ízű és élvezettel teli ártatlan énekeket, amelyeket éles nosztalgia hat át és a dallammal meg a dal áttetszően egyszerű szövegével együtt örökre beisszák magukat az ember emlékezetébe."
n®ran
Álvaro Mutis regényciklusának hőse Maqroll, a kalandról kalandra hányódó, otthontalan tengerész, a nagy mesélő, a mai idők Szindbádja, valósággal mitikus alakjává vált a latin-amerikai irodalomnak. Az irodalomtörténészek némelyike Don Quijotéhez hasonlítja, s a Búsképű lovag tengereken kóborló rokonát ismeri fel benne.
Maqroll, a reménytelen vállalkozások hőse, hol egy titokzatos fafeldolgozó üzem felé hajózik örvénylő vizeken keresztül a meggazdagodás hiú reményében, hol kuplerájt üzemeltet stev/ardesseknek álcázott prostituáltakkal, hol egy gyanús szállítmányt hurco! fel öszvérháton a felföldie életveszélyes körülmények között. Útközben egyaránt találkozik nemes leikíí emberekkel, akik életük kockáztatásával önzetlenül segítik, és pénz-sóvár gazemberekkel, akik el akarják veszejteni.
S mindenütt van egy-egy csodálatos nő, a maga testi valójában, vagy csak emlékként - Ámparo Maria, a szép parasztlány, Ilona, a trieszti kalandornő, Flor Estévez, a felföldi kocsmáros asszony - akinek életét, akárcsak Maqroliét, baljós erők irányítják.
Gábriel García Márquez így ír barátjáról Álvaro Mu-tisról, és annak legendás hőséről: „Álvaro Mutis egész életmüve, és a saját élete is egy látó ember alkotása, aki teljes bizonyossággal tudja, hogy sosem fogjuk megtalálni az elveszett paradicsomot. Azaz: Maqroll nemcsak ö maga, ahogy ezt mondani szokta. Mi vagyunk Maqroll." Vissza