Napló

Előszó

Részlet a könyvből

Leányfalu. - A rabbi, aki a szomszédban rejtőzött, az orosz megszállás második napján átjön és sápadtan adja elő: orosz katona járt nála az imént, az asszonnyal bizalmaskodni kezdett, majd átkutatta a házat, megtalálta a kamrában rejtőző rabbit és így kiabált: "Óra, óra!" Aztán lekapcsolta a rabbi csuklójáról az órát és elszaladt a zsákmánnyal. "Kérem, milyen csalódás ez!..." - mondja a rabbi.

Mi lehet a szenvedély mögött, mellyel a Vörös Hadsereg katonái az órákra vetik magukat? Nincs a Szovjetben elég óragyár? Talán más is e szenvedély rúgója: a gépi civilizációba kényszerített orosz tömegek hirtelen feléledt idő-élménye? Bizonyos, hogy száz, vagy akár ötven év előtt az orosz parasztot nem érdekelte túlságosan a zsebóra. A keleti ember közömbös az idő iránt: "optimista", mint Schubart mondja. Nagy távlatokban, közönnyel él, nem érdekli a másodperc. Nincs pánikérzése, nem osztja fel apró értékekre az időt. E napokban, mert épen nincs más könyv a kezemügyében, - amikor a világítás és az élethelyzet engedi, - megint Spenglert olvasom. A szakaszt, amely bizonyítani szeretné, hogy a görög, a latin, - s bizonyosan a kínai és az assyr - kultúra ember közömbös volt az idő-mérték iránt. A nap-óra végül is más időt mutatott, mint később a homokóra, vagy ma a másodpercmutató... A szerkezetes óra tökéletesedése már összefügg a gépi civilizációba átmerevedő, veszélyérzettől áthatott, "pesszimista" nyugati kultúra emberének rekordvágyaival és szorongásával. Lehet, hogy az oroszok, ez az "optimista" parasztnép, a gépi civilizáció által felidézett pesszimista életérzésből kaptak ízelítőt az elmúlt negyedszázadban, s ezért érdeklődnek ilyen feltűnően az órák iránt? Vissza