Fülszöveg
„Már maguk sem tudják, miben, de reménykednek. Már tudják, hogy nincs hazájuk - egy hazát csak feltétlenül és véglegesen lehet elveszteni, s történelmi fordulatok legtöbbször csak ötletszerű, elsietett hazatérésekre adnak módot, de hazát újra nem adnak és mégis várják a pu^stát. Tudják, hogy a haza nemcsak egy tcrkcpen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egy-> cr 1 .pett, hasztalan tér vissza ahhoz, ' vi^y akit szeretett: nem egy hazát í'íi íK nem is szerelmesét, hanem egy or-(H vagy egy nőt, aki időközben kissé ^t, vagy máshoz ment feleségül."
Mikor a San Gennaro vérét olvasom, mindig megtörténik a csoda. Itt minden megvan, itt Márai mindent tud, amit csak író tudhat. Egyik kezével tájat fest, a másikkal lelket ábrázol. Aki sosem vok Nápolyban, az is érzi a tenger sós illatát, a reggel fogott hal délutáni szagát, a szegénység bűzét. Néha kriminek álcázza a metafizikát, néha bédekkernek a végzetet. Tud...
Tovább
Fülszöveg
„Már maguk sem tudják, miben, de reménykednek. Már tudják, hogy nincs hazájuk - egy hazát csak feltétlenül és véglegesen lehet elveszteni, s történelmi fordulatok legtöbbször csak ötletszerű, elsietett hazatérésekre adnak módot, de hazát újra nem adnak és mégis várják a pu^stát. Tudják, hogy a haza nemcsak egy tcrkcpen meghatározható földrajzi tünemény volt, hanem egy élménykör, mint a szerelem. Aki ebből az élménykörből egy-> cr 1 .pett, hasztalan tér vissza ahhoz, ' vi^y akit szeretett: nem egy hazát í'íi íK nem is szerelmesét, hanem egy or-(H vagy egy nőt, aki időközben kissé ^t, vagy máshoz ment feleségül."
Mikor a San Gennaro vérét olvasom, mindig megtörténik a csoda. Itt minden megvan, itt Márai mindent tud, amit csak író tudhat. Egyik kezével tájat fest, a másikkal lelket ábrázol. Aki sosem vok Nápolyban, az is érzi a tenger sós illatát, a reggel fogott hal délutáni szagát, a szegénység bűzét. Néha kriminek álcázza a metafizikát, néha bédekkernek a végzetet. Tud feszükséget teremteni, és tud lágyan ringatni érzelmekkel. Tud átlépni a transzcendensbe, és tud visszalépni a hótreálba. Érti a szerelmet, a szentséget, a hálák. Egyszerre stiliszta, moralista és költő - vagyis igazi prózaíró. Tablóban látja az egész európai sztork, rá is pingálja a málló vászonra. Néha olyan imádniva-lóan veszik el a részletekben, mint egy részeg panteista tájképfestő. Kegyetlen es
könnyed. Romantikus és tragikus Hu-
mora elegáns és fekete, akár egy vagon
végighurcolt, de azért megkíme tcdmder.
Sosem szájbarágós, és sosem
legesen. Parádés szerkezet, vtolo hang.
Ez a reeény: v
Cserna-Szabo
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal