Marcali története I.

Előszó

AZ OLVASÓHOZ
Marcali. Milyen sokféle tartalmat hordoz e településnév! Az idegen számára egy közúti jelzőtábla, s miközben áthalad a Balaton vagy Somogy szíve felé, a szó hangzását ízlelgeti.
Más tájakon lakó barátainknak, ismerőseinknek mi - itt lakók - jelentjük Marcalit, rajtunk keresztül értelmezik. A tudós kutató számára a „dunántúli régebbi vonaldíszes kerámia kultúráját" vagy az 1274-ben írásba foglalt adás-vételi szerződés becses pergamenjét.
Másoknak a Széchényiek, Noszlopy Gáspár nemzetőrei, Marczali Henrik, Kozma Andor, Bárd Miklós, Lengyel József művei, Bernáth Aurél festményei vagy éppen a honi kartográfia megalapozója Tóth Ágoston neve kapcsolódik össze városunkkal.
Azoknak, akik itt születtünk, vagy magunk választottuk gyermekeink szülőföldjéül Marcalit, akiknek,,nem térképe táj", kenyeret, otthont, barátságokat, szerelmeket, sírokat és mindazt jelenti, amit Ön, kedves olvasó a szülőföldje, otthona iránt érez.
E művel is, - melyet kitűnő tudós barátaink munkája révén az Ön kezébe adhatunk - szeretnénk gazdagítani a lakóhelyünkről alkotott képet.
Ma, amikor újra a nemzet erejét, tehetségét próbáló kihívásokra készülünk válaszolni - úgy gondoljuk - önmagunkkal, múltunkkal kell először számot vetnünk. Szükségünk van olyan biztos tájékozódási pontokra, melyek egy minőség elvű fejlődéshez kiindulási alapot adnak. A,,belsőforradalmat" mindenki önmagával vívja meg, hogy az ártó sandaság helyébe egy új közösségi ethosz lépjen.
Lakóhelyünk története bőséges tárháza annak a kitartásnak, akarásnak, mely több, mint 700 éven át pártviszályok, forradalmak s háborúk között is megtartotta e település népét.
A kötet tanulmányai napjainknak szóló tanulságokat közvetítenek. Fellelhetők azok a pillanatok is, melyekben Marcali érdekeit alárendelték tőle idegen döntéseknek.
Ma újra várostörténeti fontosságú lehetőségek kínálkoznak arra, hogy bekapcsolódjunk az ország és Európa vérkeringésébe. Bízunk benne, hogy itt és most beleszólást kapunk a várost is érintő országos jelentőségű kérdésekbe. Milyen igazak Tamási Áron szavai, melyek szerint az a dolgunk a világban, hogy valahol otthon legyünk benne! Úgy véljük, nem lehetünk otthon a világban, ha közvetlen környezetünk, városunk történetét s hagyományait nem ismerjük.
A múlt példái a történelmi távlat adta felismerések eligazítanak, tartást adnak a mai identitás-válságos korban. Megtanítanak bennünket tisztelni az ősöket, hinni önmagunkban, becsülni a magunkétól eltérő gondolatokat. Vissza