Margit, a hazának szentelt áldozat

Előszó

Koltay Gábor, a Szabad Tér Színház igazgatója évek óta többször megkeresett, baráti ösztönzéssel arra hívta fel figyelmemet, hogy a Margitsziget operaírás ihletője lehet. Tetszett a gondolat, de azt is jól tudtam, hogy ez nem teljesen elhatározás kérdése. Végül hosszabb tépelődés után egy margitszigeti sétán feleségem adta az ötletet, hogy a Nyulak szigete Szent Margit életéről legalább annyira beszél, mint a római Angyalvár Toscáról. Koltay Gábor nagy lelkesedéssel fogadta az ötletet.
A szövegkönyv megírásában mindketten Nemeskürty Istvánra gondoltunk. Nemeskürtyben értő és lényeglátó szerzőtársra találtam. Azt is magától értetődőnek találtuk, hogy a korabeli Ráskai Lea: Szent Margit élete leírása legyen a szövegkönyv alapforrása. Az átlényegítő misztériumban időfeletti jelenítésre törekedtünk. Nemeskürtyvel már évekkel ezelőtt is magyar operatémákról baráti beszélgetéseket folytattam.
Régi adósságomnak érzem, hogy magyar tematikájú operát is írjak végre. Kár, hogy csak a hetedik operámban vált ez valóra, mert a nemzet morális megszólítása régen foglalkoztatott. A zenét megrendítő boldog ihletettségben írtam. Ám a zenéről nem szeretnék szavakkal szólni, annak önmagáért kellene beszélnie. A mű karmestere: Oberfrank Géza, a Vérnász óta több operám életre keltője.
A Szabad Tér és az Operaház közös Erkel színházi bemutatója után vágyam nyilvánvaló: amit a Szigetre álmodtam meg, annak ott is életre kellene kelnie. Vissza