Előszó
Egy este Francis Jourdin elmesélte nekem bizalmasan egy asszonynak keserves életét, akinek ő nagy barátja volt.
Varrónő, örökké beteg, igen szegény, néhanapján kenyér nélkül: Marguerite Audox-nak...
Tovább
Előszó
Egy este Francis Jourdin elmesélte nekem bizalmasan egy asszonynak keserves életét, akinek ő nagy barátja volt.
Varrónő, örökké beteg, igen szegény, néhanapján kenyér nélkül: Marguerite Audox-nak hivták. Minden erőfeszitése dacára sem tudott többé dolgozni, sem olvasni, mert kegyetlenül fájtak a szemei. Irogatott.
Nem azzal a reménységgel irt, hogy nyilvánosságra hozza müveit, de hogy ne gondoljon épen sokat nyomorúságára, hogy szórakozzék magányában, mintha társasága lenne és gondolom azért is, mivel irni szeretett.
Ismerte egy munkáját: Marie Claire-t, amelyet nagyon szépnek tartott. Megkért, hogy olvassam el. Szeretem Francis Jourdin izlését és nagyra tartom. Észjárása, érzékenysége végtelenül kedvemre való. Átadván a kéziratot, megjegyezte:
- a mi kedves Philippe-ünk nagyon csodálta. Igen szerette volna, ha e könyv megjelenik, de mit tehetett volna másokért ő, aki magáért semmit se tett?...
Meg vagyok győződve, hogy a jó könyveknek ledönthetlen hatalmuk van... ha még oly messziről érkeznek is, ha még olyannyira el vannak ásva egy munkásház nyomorúságában, mindig felfedeződnek ... Bizonyos, hogy utálják őket, hogy megtagadják és sértegetik... De mit tesz mindez? Erősebbek, mint minden és mint az egész világ.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal