Egy tizenötéves kamaszlány, agyonmosott selyemruhában, rózsaszín kalapban a Mekongon átkelő kompon Fekete luxusautójából kiszáll egy elegánsan öltzött kínai férfi. Megakad a szeme a lányon. Beszélgetnek. A férfi felajánlja, hogy hazaviszi; a lakásán kötnek ki.
A gyereklány szeretője lesz a dúsgazda kínai fiatalembernek. Ez az izzó, érzéki, szép szerelem, a kéj hangja adja meg a regény alaphangját.
A lány és a kínai szerelme reménytelen, a társadalmi különbségek miatt; a kínait különben is, ősi szokások szerint, fiatalon eljegyezték. A szerelem motívuma mellett egyre erősebben szólal meg a Pénz, a Szegénység, az Erőszak motívuma. s a kibontakozó dráma hátterében ott nyüzsög a régi Saigon.
A regény, amelyet az elmút évek legszebb könyvénak tart a francia kritika (hosszú ideig vezette a best-seller listát), önéletrajzi ihletésű. Az írónő a francia gyarmaton, Indokínában nevelkedett.
