Szívével látott

Előszó

Láthat szívével az ember? Igen. „Csak szívével lát jól az ember. Ami lényeges, az a szemnek láthatatlan" - mondja Antoine de Saint-Exupéry. A szív látja át azokat a mélységeket, amelyek a szem és az értelem számára rejtve maradnak. Érzékeink kifelé irányulnak, csak azt látják, hallják, érzik, amibe a felszínen ütköznek. Pedig a gyökereket mélyebben kell keresni: a szívbe nyúlnak, a személy legmélyebb központjába. A szív így nem csupán látni tud, hanem hallani, sejteni, érezni; képes arra, hogy a jelenségeket gyorsabb és mélyebb összefüggésben fogja fel. „A szívnek megvannak a maga érvei, s ezeket az értelem nem ismeri" (Pascal).
A „szív bölcsességéből" azonban csak az húzhat hasznot, aki tekintetét befelé irányítja és a szív hangjára figyel, aki - hogy úgy mondjuk - elsősorban saját szívére hallgat. És mikor a szív mer egészen szív lenni, akkor tud igazán szeretni, együtt érezni, együtt szenvedni, akkor tud „szívből szólalni". Csak innen, legbelülről kiindulva érthetjük meg igazán testvéreinket. Rose-Virginie Pelletier, ez a Vendée vidéki dinamikus francia nő nemcsak okos volt, hanem mindenekelőtt a szív embere és ezzel párhuzamosan bátor és merész. Nem ismert korlátokat: Jelszavunk a buzgóság, s ennek a buzgóságnak az egész világot át kell ölelnie!". Élete alkonyán megélte szavai teljesedését. Leányai, a Jó Pásztor nővérek ma is több mint hatvan országban működnek. Vissza