Mária Terézia

Előszó

Azóta, hogy a mohácsi csata után a Habsburg-házra szállott választás, majd öröklés útján Sz.-István koronája, Magyarország viszonya uralkodóihoz megváltozott. Idegen származásúak voltak az Anjouk, a Luxemburgok, a Jagellók is, de mihelyt magyar királyokká lettek, Buda lett fővárosuk; innét intézték nemcsak hazánknak, hanem többi tartományaiknak is ügyeit. Együtt éltek, együtt gondolkodtak a nemzettel. Ferdinánd óta ellenben a régen oly hatalmas királyság, ha nem is közjogilag, de tényleg a habsburgi monarchiának egy provinciájává lett, melyet a többinek pénzével és erejével kellett megvédeni a töröktől, és melyet e védelem fejében Bécsből igazgattak: idegen vezérek, idegen tanácsosok. nem használt a viszonyok vas kényszere ellen sem hitlevél, sem szerződés. Hiába írták a királyok: ismeretes, hogy Magyarország többi tartományaik előtt bizonyos elsőségnek örvend, a régi főkirályság már csak név szerint volt független. Uralkodója első sorban császár - idegen - volt, csak koronázásakor és más ünnepélyes alkalommal lépett érintkezésbe a nemzettel.
Nemcsak vallásos meggyőződés, nem is a külföldi soldatesca garázdálkodása szólította annyiszor fegyverre a magyart királyai ellen, hanem mindenek fölött a király idegen volta, a nemzettől való eltávozása. Minő ömlengések fogadják őt mindig e loyalis, a koronában nem csak fényt hanem állami symbolumot tisztelő nemzet részéről, ha körében megjelenik! hányszor ismétli törvénykönyvünk azt a panaszos óhajt: lakjék a király hű magyarjai között! Vissza