Mária Terézia úrbérrendezése Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében

Előszó

Közismert axióma, hogy a történelmi folyamat megítélése szempontjából alapvető jelentősége van a gazdaságnak. Vonatkozik ez a XVIII. századi Magyarország keleti megyéiben lejátszódó történelmi fontosságú gazdasági jelenségekre is, amelyekre eddig nem fordított kellő figyelmet sem a szovjet, sem a magyar történelemtudomány. Ezek sorába tartozik az 1767-1775. évi úrbérrendezés is Bereg, Máramaros, Ung és Ugocsa megyében.
Az úrbérrendezés, mint ismeretes, fordulópontot jelentett mind az egyes megyék, mind az ország életében. Különösen komoly következményekkel azonban a fent említett megyékben járt, ahol a század közepéig még nem merültek feledésbe a kuruc kori hagyományok, s az evolúciós folyamatok gyakran öltöttek revolúciós jelleget. A keleti megyék lakosságának túlnyomó többsége, a parasztság, változó lendülettel, de szüntelenül folytatta a harcot, amelyre szabadságharcos ősei II. Rákóczi Ferenc zászlói alatt felesküdtek. Mária Terézia reformja ugyan megoldást hozott a jobbágyság helyzetének egyes életbe vágóan fontos kérdéseiben, következetlensége és kétarcúsága miatt azonban sohasem elégítette ki maradéktalanul a dolgozó tömegeket. Bár kétségtelen, hogy egészében, saját kora szempontjából pozitív hatást gyakorolt az agrárviszonyokra és azok további fejlődésére. Mivel azonban felülről jött, a bécsi udvarból, nem volt célja a jobbágyrendszer alapjainak megingatása, teljes eltörlése pedig még inkább nem. Legfőbb fogyatékossága, legsebezhetőbb oldala éppen ez. Vissza